A swaffhami bádogos

londonbridge

Réges-régen történt, még a középkori Angliában. Élt akkoriban Swaffham kereskedővárosában egy szegény bádogos. Egyik napról a másikra tengődött. Naphosszat úton volt, zsákját a hátán cipelte, hűséges kutyája az oldalán kísérte. Egyetlen öröme az volt, hogy a nap végén kis házában békésen lehajthatta a fejét aludni.
Egyik éjszaka fura álmot látott. Megjelent előtte a London-híd, és egy hang azt súgta a fülébe, hogy ha odamegy, valami nagy örömhírt fog hallani. A bádogos ügyet sem vetett az álomra, de másnap és harmadnap is ugyanaz az álomkép kísértette.
„Mit jelenthet ez az álom?- kérdezte magában. – Csak lehet benne valami igazság, jó volna utánajárni.”
A bádogos gondolt egyet, aztán fogta magát, és elindult a London-hídhoz. Hosszú volt az út, de nagyon megörült, mikor végre megpillantotta a hidat. A középkorban a Temzén átívelő London-híd az elejétől a végéig tele volt boltokkal. A sok épület egymás után sorakozott balra-jobbra.
A bádogos egész álló nap fel s alá járkált a hídon, de semmilyen örömteli hír nem ütötte meg a fülét. Másnap is bejárta a hidat többször is, de nem hallott olyasmit, ami kicsit is boldogabbá tette volna.
A harmadik napon sem tágított onnan, de akkor sem csendült a fülébe egy szál jóhír sem. Csalódottan ácsorgott a hídon, mikor az egyik kereskedő odalépett hozzá, és megkérdezte:
– Barátom! Már harmadik napja figyellek, és látom, hogy nincs eredménye az ittlétednek. Nem akad semmi eladnivaló portékád?
– Nincsen nálam semmi, valóban – felelte a bádogos.
– És nem kérsz alamizsnát sem?
– Amíg gondoskodni tudok magamról, addig nem.
– Akkor hát mi a csudáért toporogsz itt már három napja? Milyen jó üzletet remélsz?
– Nos, uram, magának elmondom az igazat. Messziről jövök, mert odahaza azt álmodtam, hogy ha idejövök a hídhoz, valami nagyszerű hírt fogok hallani.
A kereskedőből kitört a nevetés.
-Látom már, hogy te egy bolond vagy, ha ilyen buta okból vállalkoztál erre a hosszú útra. Szegény, együgyű barátom, most én is elárulok neked valamit. Jómagam azt álmodtam három éjjen át, hogy Swaffham városában vagyok egy szegény bádogos házának kis gyümölcsöskertjében. A kert közepén állt egy nagy tölgyfa. Álmomban ásni kezdtem a fánál, és temérdek kincsre bukkantam. Hát nem ostobaság? Még azt sem tudom, hol van ez a Swaffham nevű város! De én veled ellentétben nem vagyok olyan balga, hogy egy őrült álom miatt ilyen hosszú útra vállalkozzak. Fogadd meg a tanácsom, ne vesztegesd itt tovább az időd, menj haza a dolgodra!
Miután a bádogos végighallgatta a kereskedőt, nem szólt egy szót sem, csak sarkon fordult, és amilyen hamar csak tudott, hazasietett kicsiny házához. Ott aztán a kertjében álló tölgyfa alatt ásni kezdett, és tengernyi kincsre bukkant. Gazdag ember lett belőle, többé nem volt gondja semmire. De jó dolgában sem feledkezett meg arról, hogy gazdag emberként kötelessége másoknak segíteni, és újjáépítette a swaffhami templomot.
Halála után szobrot állítottak az emlékére, melyen a hátán cipeli nagy zsákját, kutyája pedig a lábánál ül. Ez a szobor a mai napig ott áll Swaffham városában.

swaffhamibádogos

 

Metszet: London-híd (1616) – Claes Van Visscher

Közzétéve ekkor: 2016.03.08. @ 14:19 A swaffhami bádogos bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva