A fiú és a farkasok, avagy a megszegett ígéret

Észak-amerikai indián mese

wolf

Élt egyszer egy indán vadász, aki megelégelve társai kegyetlen szokásait és tetteit, maga mögött hagyta egész törzsét, és úgy döntött, egy távoli vidéken kezd új életet. Felkerekedett feleségével és három gyermekével, és addig vándoroltak, míg nem találtak egy tiszta vizű patakot, mely alkalmas volt arra, hogy mellette felállítsák a sátrukat. Ott telepedtek le, és soha nem hagyták el békés otthonukat. Boldogan éltek, mígnem az erős vadász egy nap megbetegedett, és tudta, hogy nemsokára meg kell halnia. Magához hívta feleségét és gyermekeit, s így szólt hozzájuk:

– Drága feleségem, ki egész életemben hű társam voltál, hű párom leszel a mennyekben is, ha majd követsz engem. Előttetek, édes gyermekeim, még ott az egész élet, s szembekerülhettek mindazzal a gonoszsággal, rosszindulattal és hálátlansággal, melyek elől én elmenekültem, mikor elhagytam a falumat. Mégis békében hagyom el a földi létet, ha megígéritek, hogy mindig szeretni fogjátok egymást, és sosem hagyjátok el legkisebb testvéreteket.

– Megígérjük! – felelte a két idősebb testvér, s az indián vadász békésen meghalt.

Nem telt el sok idő, és az asszony követte férjét a túlvilágra, de mielőtt elment, idősebb lányát és fiát emlékeztette az apjuknak tett ígéretre, hogy nem hagyják el öccsüket, mert még kicsi és gyenge.

Míg a földet vastagon borította a hó, s az idő fagyos volt, a testvérek odaadóan dédelgették és óvták kistestvérüket, de mihelyt a táj zöldbe borult, s a növények életre keltek, a báty szívében ellenállhatatlan vágy ébredt, hogy hazatárjen őseihez, oda, ahol édesapja az ifjúságát töltötte.

Elbeszélte óhaját húgának is, aki így felelt:

– Megértelek, bátyám, hogy a mieink közé húz a szíved, de ne feledd az atyánknak tett ígéretet. Elhagynád öcsédet, csak azért, hogy saját szíved vágyád kövesd?

De az ifjút nem lehetett meggyőzni. Fogta az íját és a nyilait, és elhagyta a kicsi kunyhót. Egymást követték az évszakok, a hó újra lehullott, aztán elolvadt, és a táj megint kizöldült, de a fiú nem tért vissza. Ahogy telt az idő, a lány egyre komorabb lett, s kisöccse kezdett teher lenni számára. Végül egy nap úgy döntött, fivére után indul.

– Öcsém – szólt a testvéréhez -, sok napra való ennivaló van itt a sátorban, nem fogsz szűkölködni. Én fivérünk után megyek, hogy megkeressem, s ha rátaláltam, visszatérek hozzád!

Ám a lány, miután hosszú, fáradságos út után elérte törzsi falujukat, mégsem tért vissza kistestvéréhez. A faluban újra találkozott bátyjával, aki időközben megházasodott, és boldogan élt feleségével. S mikor a lányt feleségül kérte egy ifjú indiánvadász, ő igent mondott, s elfeledkezett öccséről, akit ott hagyott egyedül az erdő közepén.

Miután a kisfiú minden élelmet megevett, amit a kunyhóban talált, kiment az erdőbe, ahol bogyókat és gyökereket gyűjtött, s azokkal csillapította éhét. Míg a nap sütött, s jó meleg volt, talált is elegendő betevőt, de aztán újra hideg szelek jártak, lehullott a hó, s már nem talált ennivalót, csak azt ehette, amit a farkasok hátrahagytak maguk után. A fiú fázott, a gyomra jobbára üres volt, a lábai hidegek, s nem lévén más társasága, a farkasok mellé szegődött. Követte őket, ha vadásztak, csendben meghúzódott, míg ő felfalták zsákmányukat, s a farkasok lassacskán hozzászoktak a jelenlétéhez, s még élelmet is adtak neki. Nélkülük a fiú meghalt volna a hideg télben.

Mikor végre a hó elolvadt, a farkasok a völgybe mentek, hogy szomjukat oltsák a felolvadt tóban, s a fiú oda is követte őket. Egy nap úgy történt, hogy a fiú testvérbátyja éppen a tóban halászott, s ekkor különös énekre lett figyelmes. Öccse dalolt a távolból az ő nyelvükön:

– Bátyám! Bátyám! Farkassá leszek! Farkassá leszek! – s ezután úgy üvöltött a fiú, ahogy a farkasok üvöltenek.

S láng gyúlt a báty szívében, ráismert öccsére, s a hang irányába rohant, miközben azt kiáltotta:

– Öcsém, kisöcsém, gyere ide hozzám!

De a testvére elszaladt előle, a farkasok után futott, s eltűnt az erdő sűrűjében.

Szégyennel és fájdalommal a szívében a bátyja hazatért a faluba, s húgával együtt bánkódtak és gyötrődtek életük végéig öccsük és a megszegett ígéretük miatt.

Illusztráció:

Spray_paint_art_by_YannisArt_Yannis_Koutras_wolf.black_and_white.

Közzétéve ekkor: 2014.10.09. @ 18:12 Szólj hozzá

TrackBack URI a bejegyzéshez: http://mesesarok.blogolj.net/nepek-mesei/a-fiu-es-a-farkasok-avagy-a-megszegett-igeret/trackback/

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Szólj hozzá