Az álruhás királylány

2011. június. 21.

Úgy ezernapi járásra innen, volt egyszer egy hatalmas birodalom, és annak egy királya. Egy leánya volt, akit Bettinának hívtak. A lány olyan gyönyörű volt, hogy nem akadt párja az egész birodalomban. A király mindent megadott neki, amit csak kért, így igen önző, elkényeztetett teremtés vált belőle. Ha valami nem úgy volt, ahogy ő akarta, addig hízelgett apjának, amíg el nem érte a célját.

Közelgett a királylány huszonegyedik születésnapja. A hatalmas születésnapi ünnepségre a világ minden tájáról érkeztek hercegek, királyfiak, grófok, akik mind azt remélték, hogy a királylány kezét is elnyerik. Az ünnepségre sorra vonultak be a palotába a magasrangú ifjak, akik szebbnél-szebb ajándékokkal lepték meg az ünnepeltet. Bettina azonban rá sem nézett a meglepetésekre, pláne nem arra, aki azzal kedveskedni akart.

Kissé késve érkezett Richárd herceg, aki szintén hivatalos volt a születésnapra. Mikor a királylány meglátta az elragadó herceget, nagyon megtetszett neki. A herceg sem vette le róla a szemét, de amikor beszédbe elegyedtek egymással, az ifjú rögtön rájött, hogy milyen elkényeztetett lánnyal van dolga, ezért úgy döntött elhagyja a palotát, mert nem ilyen feleséget szeretne magának.

Mikor a királylány tudomást szerzett arról, hogy a herceg se szó, se beszéd hazautazott, szörnyű haragra gerjedt. Berontott apja szobájába, és dühösen így szólt:

–   Hogy engedhetted, hogy Richárd herceg itt hagyjon engem?! Tudd meg, apám, hogy nekem nem kell másik férj, csak ő. És ha nem hozatod azonnal vissza, akkor elmegyek hazulról!

–   Ugyan, leányom, csak nem képzeled, hogy erőszakkal visszahozathatom a palotába? Küldj neki levelet, amelyben megírod, hogy örömmel vennéd, ha meglátogatna.

Bettina így is tett, de a herceg nem jött el. Levélben azt írta a királylánynak, hogy bármennyire is sajnálja, sűrű elfoglaltsága miatt nem tud jönni.

A királylánynak volt egy szobalánya. Látta, hogy Bettina milyen szomorú, amiért a herceg nem jött el. Tudta azt is, hogy mért: mert Richárd nem akar kényes lányt feleségnek. Azt tanácsolta Bettinának, hogy menjen el a herceghez, de álruhában. Vegyen fel olyan ruhát, amiben a szobalányok járnak, és álljon be a palotába dolgozni. Aztán később majd felfedheti magát, és a herceg tudni fogja, hogy megváltozott, és azt is, hogy szereti őt.

Bettinának először nem nagyon tetszett az ötlet, nem tudta magát elképzelni egyszerű szobalányként, de nem volt más választása, megfogadta hát a lány tanácsát, és ráhagyta, hogy ne szóljon senkinek.

Kora hajnalban indult el lóháton, és mire delet harangoztak, meg is érkezett Richárd herceg kastélyába. Ott hamar fel is vették szobalánynak, hisz egy hatalmas házban mindig szükség van a dolgos kézre. Átöltözött a szolgálók ruhájába, kendőt kötött a fejére, és munkába állt.

Eközben odahaza a palotában a király lázasan kereste eltűnt leányát. Azt sem tudta, mitévő legyen bánatában. Katonáival felforgatta az egész birodalmát, minden fűszálat megmozgatott, de nem akadtak a királylány nyomára. Kihirdette, hogy százezer arany üti a markát annak, aki hazahozza leányát. Sokan el is indultak a keresésére, a falubeli legények is, de nem találták sehol.

Mindeközben Bettina szorgalmasan dolgozott a palotában, még kedvét is lelte abban, hogy ilyen szorgosan telnek a napjai. Rájött, hogy eddig milyen haszontalanul töltötte az idejét, és milyen önző teremtés volt.

Minden reggel ő vitte fel a reggelit a hercegnek, aki ne ismerte fel, bár nem is igen figyelt rá. Hamarosan eljutott a királylány eltűnésének a híre a herceg fülébe is. Richárd igencsak sajnálta a lányt, félt, hogy esetleg banditák kezére került. Elindult ő is a keresésére. Egész álló nap csak lovagolt, keresztüljárta az országot, de nem találta meg.

Mikor hazament, lefeküdt az ágyára, és bánatában nem evett, nem ivott.

Másnap, mint mindig, Bettina felvitte neki a reggelijét. Bekopogott a herceg ajtaján.

–   Ki az? – kérdezte a herceg.

–   Én vagyok az, uram, a szobalány. Meghoztam a reggelijét.

Richárd kinyitotta az ajtót:

–   Nem kérek semmit. Nem vagyok éhes.

–   Ugyan, hisz tegnap sem evett semmit. Muszáj ennie valamit.

–   Nagyon kedves vagy, de tényleg nem kell.

–   Segíthetnék valamit? – kérdezte a királylány. – Mondja el, mi bántja!

–   Na jól van.- mondta a herceg, és belekezdett. – Tudod, megismertem egy lányt. Olyan gyönyörű, hogy szavakkal kis sem lehet fejezni, de sajnos egy gőgös, elkényeztetett leány. Ezért nem akartam vele találkozni, pedig ő akart. Levelet is küldött nekem, de én visszautasítottam. Mostanra rájöttem, hogy szeretem, de eltűnt. Már mindenhol kerestem, de nem leltem sehol. Tudod, sose bocsátom meg magamnak, ha valami baja történt.

Bettina ekkor levette fejéről a kendőt, hátrasimította a haját, és felnézett a hercegre.

Mikor a tekintetük találkozott, a herceg rögtön karjaiba kapta a lányt, és megcsókolta. Bettina elmesélte, hogyan lett belőle szobalány, Richárd pedig nevetett magán, hogy milyen ostoba volt, hogy nem ismerte fel.

Felültette a lovára, és úgy tartottak a királylány palotája felé. Mikor Bettina találkozott apjával, a király nagyon megörült, és boldogan tapasztalta, hogy a lánya, hogy megváltozott. Ott helyben meg is tartották a lakodalmat, és máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

    2017. december
    h k s c p s v
         
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    25262728293031