A pórul járt grófkisasszony

2011. június. 21.

Messze innen, gyönyörű tájon állt egyszer egy hatalmas uradalom, melynek közepén gyönyörű kastély emelkedett. Ennek a kastélynak az ura egy gazdag és nemes gróf volt. Egyetlen gyermeke volt, a szép, de szörnyen hiú Gizella. Minden évben hatalmas bálokat rendeztek, ahol minden előkelő embernek kötelező volt a megjelenés.

Az egyik év tavaszán az egyik szomszédos birtoknak új gazdája akadt: egy ifjú gróf költözött oda. A következő mulatságra már ő is meghívást kapott. Gizella szörnyen izgatott volt, mert az a hír járta, hogy az ifjú nem csak új lakhelyet keresett magának, hanem feleséget is. Mivel a társaságban Gizella volt az egyetlen eladósorban lévő kisasszony, úgy gondolta, hogy csakis ő lehet a fiatal gróf választottja.

Mikor a bálon bejelentették az új szomszéd: Ervin gróf érkezését, mindenki kíváncsian tekintett az ajtón belépő, jóképű idegen felé. Az ifjú gróf valóban csinos volt, ráadásul roppant gazdag is, Gizellának azonnal megtetszett. Elsőként üdvözölte a grófot édesapjával, és attól a pillanattól kezdve, nem is engedte el Ervint, az egész este csak vele táncolt, és vele beszélgetett. A gróf szeretett volna másokat is megismerni a társaságból, de nem akarta megsérteni a grófkisasszonyt. Gizellát szépnek találta, de nem fedezett fel benne semmi vonzó tulajdonságot, ami tetszhetett volna neki.

A lány azonban meg volt győződve arról, hogy Ervin szemet vetett rá. Másnap reggel megkérte édesapját, hogy keresse fel az ifjút, és próbálja meg kipuhatolni, hogy Ervin mikor szándékszik őt feleségül venni. Ám keservesen csalódnia kellett, miután apja hazatért, és elmesélte, mi történt a találkozó során:

–   Ennek a fiatal grófnak esze ágában sincs téged feleségül venni, kislányom. Kerek-perec kijelentette, hogy nincs ilyen szándéka, mert állítása szerint nincs semmi közös bennetek, amiről el tudnátok beszélgetni.

Gizella arca vörös lett a méregtől:

–   Szóval én nem vagyok elég jó neki! – rikácsolta.- Ezt még megkeserüli!

Egész éjjel azon törte a fejét, hogy hogyan tudna bosszút állni a visszautasítás miatt, aztán meg is született a terv. Épp aznap érkezett a kastélyba egy új szobalány, Katerina. A fiatal lány nagyon szép volt, a többi szolgálólány még csak a közelébe sem ért. Gizella magához hívatta a lányt, és elmondta neki, hogy ezentúl az ő személyes szobalánya lesz. Katerina igaz, hogy szép volt, de cseppet sem művelt, és ezt Gizella hamar felfedezte. Egy hete szolgált már náluk a lány, a grófkisasszony úgy érezte, hogy a lány már bízik benne, ezért Gizella elérkezettnek látta az időt, hogy beszéljen a lánnyal. Leültette maga mellé a szobájában, és komoly képpel így szólt a lányhoz:

–   Katerina, te egy nagyon szép lány vagy, szerintem jobb sorsot érdemelsz, minthogy egész életedben cselédként dolgozz egy háznál. Szeretnélek bemutatni egy fiatal grófnak, aki éppen feleséget keres magának, és szerintem, te nagyon tetszenél neki.

–   Ugyan miért tetszenék annak az úrnak? – kérdezte a lány csodálkozva. – Sosem jártam iskolába, nem tudok írni-olvasni, nem értek én csak a főzéshez, mosáshoz és a takarításhoz.

–   Ezen majd segítünk. Mától kezdve nem végezhetsz házimunkát, hanem minden áldott nap reggeltől estig tanítani foglak téged írni-olvasni, megmutatom hogyan kell előkelően viselkedni egy társaságban.

–   Mért ilyen jó hozzám, kisasszony?

–   De hiszen már mondtam, te buta. Szeretném, ha jobb sorsod lenne. – ravaszkodott Gizella.

Katerina nagyon tehetséges tanítványnak bizonyult. Hála a kitartó tanulásnak, nem telt bele három hónap, és a lány minden tudott, amit egy előkelő kisasszonynak tudni illik. Gizella nem is várt tovább. Pompásan kicsinosította Karinát, akit még a szolgálók sem ismertek így fel, gyönyörű ruhába öltöztette, és hatalmas bált adott a tiszteletére, ahová természetesen Ervint is meghívták.

Karinát mindenkinek úgy mutatta be Gizella, mint távoli rokonát, aki egy ősi, nemesi családból származik.

A grófkisasszonynak nem kellett csalódnia a tervében. Minden úgy ment, ahogyan kitervelte: Ervinnek nagyon megtetszett Karina, egész este együtt táncoltak. Ezután az este után Ervin minden bálon, minden estélyen Katerinával jelent meg, és úgy érezte, meglelte azt a hölgyet, akit jövendőbelije lehet. Két nap múlva bejelentette, hogy hatalmas ünnepséget fog tartani a kastélyában, és mindenkit meghívott a nagy eseményre. A bál előtti napon Katerina Gizellához ment, szeretett volna beszélni vele:

–   Jaj, kisasszony, szörnyen ideges vagyok a bál miatt! Azt hiszem, Ervin holnap akarja megkérni a kezem.

–   És ugyan miért kell emiatt aggódnod, te kis csacsi? – értetlenkedett Gizella. – Inkább légy boldog, hogy egy ilyen előkelő úrnak leszel a felesége!

Karina szomorúan hajtotta le a fejét:

–   Éppen ez a baj. Én igazán megszerettem Ervint, de ő azt hiszi, hogy nemesi családból származom, és talán rám se nézett volna, ha tudja, hogy csak egy cselédlány vagyok. Még a bál kezdete előtt szeretném megmondani neki az igazat, és ha azután is feleségül akar venni, akkor tudni fogom, hogy akkor is szeret, ha nem vagyok előkelő család sarja.

Gizella idegesen pattant fel:

–   Meg ne tedd, te kis buta! – fakadt ki a lányra, de aztán mikor látta, hogy Katerina hajthatatlan, új tervet kellett kieszelnie. Így folytatta:

–   Majd én beszélek a gróffal a bál előtt, elmondom az igazat. Jó lesz így?

Katerina hálásan megköszönte Gizella jóságát, akinek persze esze ágában sem volt Ervinnel beszélni. Már alig várta az eljegyzési ünnepséget, és már nem is kellett sokáig várna.

Mikor a bálon Ervin figyelmet kért, megfogta Katerina kezét, és ott mindenki előtt bejelentette, hogy mához egy hétre feleségül veszi őt. Mindenki megtapsolta a bejelentést, majd ekkor a tömegből előlépett Gizella, és fennhangon így szólt:

–   Szeretnék elsőként gratulálni a választásodhoz, Ervin! – mondta gúnyosan -Tudom, milyen kényesen ügyeltél arra, hogy egy igazán előkelő hölgyet válassz párodnak, annyira, hogy még jómagam, egy igazi grófkisasszony sem volt megfelelő a számodra. De ideje, hogy megtudd, hogy éppen az egyik cselédlányomat jegyezted el!

Erre az egész úri társaság hatalmas nevetésben tört ki, csak úgy potyogtak a könnyeik. Ervin egy dühös pillantást vetett Katerinára, majd azonnal elhagyta a termet. Katerina pedig most döbbent rá, hogy Gizella, mennyire becsapta őt. Sírva szaladt hazáig.

Ervin szörnyen megalázottnak érezte magát, amiért az egész előkelő társasság kinevette, kigúnyolta őt.

Másnap hatlovas hintóval kerekedett fel, és meg sem állt Gizella kastélyáig. Mikor a kisasszony megpillantotta az ablakából a díszes hintót, rögtön azt gondolta, hogy valahára megjött Ervin jobbik esze, és végre megkéri a kezét. „Bizonyára rájött, hogy mégis egy igazi nemes hölgyet akar feleségül venni”- gondolta.

A bálteremben fogadta Ervint.

–   Csak nem azért jöttél, mert meggondoltad magad? Mégis inkább engem vennél feleségül egy szolgálólány helyett?

–   Igazad van, Gizella. Nekem egy igazi hölgyet kell feleségül vennem.

Gizella elégedetten mosolygott e szavak hallatán. Ervin így folytatta:

–   És valóban, te született grófkisasszony vagy, és ráadásul furfangos is. Azért tanítottad ki, és öltöztetted drága ruhákba Katerinát, hogy megleckéztess, amiért nem akartalak feleségül venni?

–   Pontosan, és látom a lecke sikerült.

–   Igen, úgy látszik sikerült. Katerina is tudta, mit tervezel?

–   Ó, dehogy! – nevetett Gizella. – Képzeld az a kis ostoba még meg is szeretett téged!

–   Csak ennyit akartam tudni. – mosolygott Ervin elégedetten. – Tudtam, hogy egyedül tervelted ki a dolgot, de meg akartam bizonyosodni róla. Isten veled!

–   Isten veled? – kérdezte megrökönyödve Gizella. – Most hová mész?

–   Megkérem egy igazi, kedves és jószívű leány kezét.

–   Csak nem Katerináról beszélsz?

–   De igen. És még mielőtt elfelejtem, szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ilyen pompás előkelő hölgyet neveltél Katerinából. Igazán könnyű volt beleszeretnem!

Ervin nevetve távozott, majd a hintóján egyenesen a faluba hajtatott, ahol felkereste Katerinát. Mindent tisztáztak, és másnap meg is tartották az esküvőt. És bár igaz, hogy Katerina nem született grófkisasszonynak, mégis igazi grófné vált belőle!

Vége

 

 

    2017. október
    h k s c p s v
         
     1
    2345678
    9101112131415
    16171819202122
    23242526272829
    3031