A leglustább legény

Élt egyszer egy szegény ember, és annak a fia, Miska. Hanem ez a fiú olyan lusta volt, amilyent még nem hordott hátán a föld. Egész álló nap a patakparton heverészett, ha felült, akkor is csak azért, hogy belelógassa a lábát a patak vizébe. Nem csinált volna semmit a világ minden kincséért sem. Az öregember azt gondolta, hogy már soha semmi haszna nem lesz semmirekellő fiából. Nem is sejtette, hogy a király a palotában hasonló gondokkal küzd, mint ő. Mert bizony a királyfi is ritka haszontalan jószág volt, és a király erősen tartott attól a naptól, amikor át kell neki adnia az uralkodás jogát, mihez is fog kezdeni az ország egy ilyen lusta királlyal. Szerette volna arra sarkallni a fiát, hogy megváltozzon, ezért gondolta, ráijeszt egy kicsit. Kihirdette az egész birodalomban, hogy ha akad szorgosabb ifjú, mint az ő fia, akkor annak adja egész királyságát.

Meg is ijedt a királyfi, gondolta most aztán már nem lustálkodhat, mert elveszíti egész örökségét.

Százával érkeztek az ifjú legények a felhívásra, és mikor Miska apja is hírét vette a kiváló ajánlatnak, ráparancsolt a fiára, hogy haladéktalanul menjen a palotába, és tegyen úgy, mintha szorgos lenne, mert ez az egyetlen esélye, hogy megcsinálja a szerencséjét. Hát bizony, Miskának nem nagyon akaródzott elindulni, de apja parancsának kénytelen volt eleget tenni. Olyan lusta volt, hogy még a király fejedelmi ajánlata miatt sem akarta változtatni jó szokásán, a lustálkodáson.

Egy próbán kellett a legényeknek bizonyítaniuk, hogy szorgalmasabbak, mint a királyfi. A király parancsára az udvari szolgák meggyújtottak egy szénával jól megrakott szekeret a folyóparton, és az volt a feladat, hogy minél előbb oltsák el. Akinek sikerül a lángot kioltania, azé lesz királyság.

Nekilódultak a legények, mindenki kapott egy vödröt, begázoltak a folyóba, telemerték a vedret, aztán szaladtak vissza a szekérhez. A királyfi, bár nem szívesen, de ugyanezt tette. Miskának esze ágában sem volt fárasztania magát holmi vízhordással, egyenest leheveredett a szekér tövébe, hogy szundítson egyet. Ám ahogy nekitámaszkodott a keréknek, azon nyomban megindult a szekér, és egyenest belegurult a folyóba, ami rögtön el is fojtotta a tüzet.

Ezzel pedig Miska meg is nyerte a próbát.

Csodálkozott nagyon a király, bánta már erősen, hogy odaígérte a királyságot, ezért hamar kihirdette, hogy ugyan Miska nyerte meg a feladatot, de még egy próbát ki kell állni. Ezen már csak a királyfi és Miska vehetnek részt.

A második feladat az volt, hogy a harangtoronyba kell menni, felmászni a kötélen a torony legfelső szintjére, és lehozni azt az arannyal teli zsákot, amit előzőleg oda rejtettek a király parancsára.

A két legény be is lépett a harangtoronyba, elkapta a királyfi a kötelet, és szorgosan mászni kezdett. Ezalatt Miska a padlóra heveredett. „Még sosem másztam kötélre életemben – gondolta -, most sem fogom elkezdeni”.

A királyfi azonban nem akarta elveszteni örökségét, ezért hamar felmászott a kötélen, megmarkolta a pénzeszsákot, de szerencsétlenségére leejtette, és a zsák egyenesen az odalent heverésző Miska ölébe pottyant. Mikor kilépett toronyból, kezében a zsákkal, a király nagyon megijedt.  Most még jobban bánta, hogy kitalálta ezt a versenyt, s bár ismét Miskát kiáltották ki nyertesként, esze ágában sem volt a fiúnak adni a birodalmat. A királyfi hiába magyarázkodott, hogy ő mászott fel az aranyért, nem hittek neki, Miskának pedig nem állt érdekében, hogy megmondja az igazat.

A király kieszelte, hogy legyen egy végső, harmadik próba is, de immáron nagyon ügyelt arra, hogy azt biztosan a királyfi nyerje meg. A feladat az volt, hogy át kell úszni a királyi tavat, és aki hamarabb túlpartra ér, az a végső nyertes, és azé lesz a birodalom. A verseny előtt a király az egyik szolgájával egy pohár frissítőt küldetett Miskának, amibe egy adag altatót tett. „Ettől az a Miska legény jó mély álomba merül, és az én fiam pedig szépen megnyeri a versenyt”-gondolta.

Csakhogy mikor a szolga oda akarta vinni Miskához a poharat, a királyfi megállította:

–   Hát ezt az innivalót meg kinek viszed? – kérdezte.

–   Ezt a kis frissítőt az édesapja küldi annak a legénynek. – válaszolta a szolga, miközben Miskára mutatott.

A királyfi szörnyen mérges lett, azt hitte, hogy apja Miskát támogatja, ezért hamar felkapta a poharat, és kiitta belőle az utolsó kortyig az innivalót.

Mire a két fiú a tóparthoz ért, már hatni is kezdett az altatószer: a királyfi lefeküdt a parton, és elszenderedett.

Mikor ezt Miska látta, gondolta követi a szép példát, és ő is leheveredik. Leült a tópartra, levette a cipőjét, és lustán belelógatta a lábát a vízbe. Semmi kedve nem volt fárasztania magát azzal, hogy átússzon a túlpartra, ami olyan messze volt, hogy alig lehetett látni.

Ám azt nem tudta, hogy a tóban, milyen termetes halak élnek, és az egyik éppen a lábujjáról hiszi azt, hogy valami finom csemege. Bekapta Miska lábujját, majd sebesen tovaúszott, és mivel erősen szorította a fiú lábujját, hát sebesen vitte magával az egész legényt. Mire rájött a hal, hogy Miska nem ennivaló, elengedte őt, de ekkor már a túlparton jártak. A fiú kikecmergett a partra a furcsa kaland után.

A király viszont azt furcsállotta, hogy a fiú hogy tudta ilyen gyorsan átúszni a tavat, fiára pedig szörnyen mérges volt, amiért a verseny helyett, inkább leheveredett aludni. A királyfi azzal mentegetőzött, hogy attól az italtól álmosodott el, ami Miskának lett küldve. A király mikor ezt meghallotta, rájött, hogy csak önmagát hibáztathatja. De immáron nem volt mit tenni. A király kénytelen volt megtartani az ígéretét, és átadni Miskának az egész birodalmat.

Ám a királyfi kiismerte Miskát a próbák alatt, tudta, hogy lustább legényt nem hordott még a föld a hátán. Odalépett hát a legényhez, és hosszasan sorolta, hogy milyen fáradtságos dolog az uralkodás, rengeteg tennivaló akad nap, mint nap.

Ettől Miska úgy megijedt, hogy inkább lemondott az egész megnyert birodalomról, és hazament. A király örömében egy zsák aranyat adott neki, így a fiú mégsem tért haza üres kézzel apja nagy örömére.

Vége

Közzétéve ekkor: 2011.06.21. @ 15:43 A leglustább legény bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva