A királylány és a péklegény

2011. szeptember. 2.

Hol volt, hol nem volt, messze innen, volt egyszer egy kis falucska. Ebben a faluban élt egy igen ügyes péklegény, nála finomabb kalácsot senki a világon nem tudott sütni.

Egy szép napon, aranyos hintón arra járt a király lánya, és a friss kalács finom illata úgy megcsapta az orrát, hogy menten kiszállt a hintójából, és belépett a péklegény portájára. Na, ott amint találkozott a két fiatal tekintete, rögtön egymásba szerettek. A legény édes kalácsot adott a lánynak, aztán elbúcsúztak egymástól. Búsult a legény, meg a lány is, hogy nem lehetnek egymáséi, de nem lehetett mit tenni, mert a királylányt már születésekor nekiígérték a szomszéd uralkodó fiának, és már az esküvő napja is ki volt tűzve.

A lány nagyon szerette volna újra látni a péklegényt, ezért arra kérte édesapját, hogy az esküvőre tőle rendeljen kenyeret, kalácsot, mert annál a legénynél senki nem tud finomabban sütni. A király beleegyezett.

Örült is a legény, meg nem is a királyi megbízatásnak, de nem volt idő búslakodásra, másnapra meg kellett sütni a kalácsokat. De szegény úgy el volt szomorodva, hogy a királylány másnak a felesége lesz, hogy bennfelejtette a kalácsokat a kemencében, s azok egytől-egyig koromfeketére sültek.

Szaladt a legény a palotába, és letérdelt a király elé:

–         Bocsásson meg, felség, mert én bizony elégettem minden kalácsot, olyan ügyetlen voltam.

A király megráncolta a homlokát a bosszúság miatt, de megbocsátott a legénynek:

–         Hanem holnapra készen legyenek! – figyelmeztette a legényt.

Mikor a péklegény elhagyta a palotát, az udvaron véletlenül belebotlott az ott sétáló királylányba, és nagyon megörültek egymásnak. Nem is sejtették, hogy a királylány vőlegénye egy bokor mögül kihallgatja őket, és tátva maradt a szája a csodálkozástól, hogy a királylány egy egyszerű péklegénybe szerelmes.

Másnap reggel megtelt a falu levegője a temérdek friss kalács édes illatával, amit a legény sütött. Ezúttal nagyon ügyelt rá, hogy jól sikerüljenek. Pakolta fel a szekerére a sok teli kas kalácsot, mikor egy hosszú köpenybe burkolózott ifjú lépett elébe. Nem volt az más, mint a királylány vőlegénye, de a péklegény nem ismerte meg, hisz sosem találkoztak. Így szólt a legényhez:

–         Tudom ám, hogy mi nyomja a lelkedet. Szerelmes vagy a király lányába, de ő másnak a felesége lesz.

–         Ki vagy te, és honnan tudsz erről? – kérdezte a legény csodálkozva.

–         Hogy én ki vagyok, az nem fontos – legyintett a királyfi. – Tudok én megoldást a bajodra. Szöktesd meg a lányt a palotából, és vidd magaddal.

–         Sosem tudnám megszöktetni. Még ki sem lépnénk a palota kapuján, engem elkapnának, és a király rögvest karóba húzatná a fejemet.

Ekkor a királyfi elővett a köpönyege alól egy kis fehér golyócskát, és átnyújtotta a legénynek:

–         Süss hamar egy kis kalácsot, és a tésztába morzsold bele ezt a kis golyót. Aztán a palotában add oda a kalácsot a királylánynak, hogy egye meg. Miután mindet megette, láthatatlanná válik, és nyugodtan kisétálhattok a palotából. Mire megtörik a varázslat, és újra látható lesz, addigra már hét mérföldre fogtok járni, és bottal üthetik a nyomotokat.

A legény elgondolkodott egy pillanatra, aztán boldogan elmosolyodott. Hamar megsütötte a kis kalácsot, amibe belemorzsolta a fehér golyót. Mikor elkészült, nagy hévvel jött elő a házából, hogy megmutassa az ifjúnak az elkészült kalácskát, és hogy megköszönje neki a segítséget. De erre nem volt módja, mert mire a kalács megsült, a királyfinak már hűlt helye volt.

„Sebaj – gondolta a legény -, egyszer talán lesz rá módom, hogy megköszönjem.”

Sietve indult a palotába, ahol minden pompásan fel volt díszítve a nagy napra. Az összes friss kalácsot behordta a konyhába, kivéve a kis kalácsot, amit utoljára sütött. Azzal óvatosan besurrant a királylány szobájába, ahol elmondta, mi történt vele, és hogyan tudnának elszökni. A királylány rögtön beleegyezett, és hamar megette a kalácsot. Várta a legény a hatást, mikor lesz a lány láthatatlan, de ehelyett a királylány fehér hattyúvá változott, és se szó se beszéd, kirepült az ablakon. A legény nem tudott mit tenni, értetlenül nézett a lány után az ablakból, amint az hattyú képében egyre csak távolodott, míg el nem tűnt a látóhatáron.

„Most mitévő legyek?” – kérdezte magában. – „Az az ifjú jól becsapott. Vajon hová mehetett a királylány?”

Úgy döntött, jobb lesz, ha hazatér. Nem szólt senkinek egy szót se, kiment a palotából, és csak reménykedhetett abban, hogy a lány hamarosan előkerül.

Hanem hiába várták a lányt az esküvőjére, mert ott bizony nem jelent meg. Aggódott nagyon a király, hová tűnhetett egy szem leánya, de hasztalan tettek mindent tűvé a lány után, azt nem találták sehol.

Így telt el egy hét, aztán kettő, de a királylány csak nem került elő. A király legnagyobb megdöbbenésére a szomszéd királyfi az eltűnésre hivatkozva felbontotta az eljegyzést a királylánnyal, és feleségül vett egy hercegkisasszonyt. Látta a király, hogy nem számíthat többé a királyfira, pedig tőle várta leginkább, hogy a lánya keresésére induljon. Kihirdette hát a birodalomban, hogy ahhoz adja lányát feleségül, aki megtalálja, és hazahozza a palotába.

Kapva kapott a péklegény az alkalmon, bár már a felhívás előtt is azt tervezte, hogy elindul a lány keresésére. Becsomagolt pár kalácsot a tarisznyájába, és útnak eredt.

Faluról-falura járt, és mindenhol az eltűnt királylány felől kérdezősködött, de az emberek csak rázták a fejüket, nem tudott senki semmit.

Hát egy napon, mikor a poros országúton ballagott a legény, elébe toppant egy ördög, és így szólt:

–         Hallom, a királylányt keresed, de jobb lesz ha máris visszafordulsz, és hazamész. A vőlegénye ugyanis nekem ígérte a lány kezét, ha segítek eltüntetni az esküvőről. Holnap lesz az esküvőnk, és ne is próbáld megakadályozni, úgysem fog sikerülni!

Na, rögtön rájött a legény, hogy a királyfi volt az álruhás alak, de nem hagyta annyiban a dolgot.

–         No, ha annyi mindent tudsz, te ördög, akkor azt is tudnod kell, hogy én egy péklegény vagyok, és nem született olyan ember a földön, aki nálam finomabb kalácsot tudna sütni. Legalább engedd meg, hogy a királylánynak süssek egy szép kalácsot az esküvő alkalmából, mert tudom, hogy nagyon szereti, és te  magad is megkóstolhatod, ha akarod.

Az ördög megköszönte a legénynek a kedvességét, belement a dologba, és elvitte a legényt magával egy kihalt kastélyba. Hamar nekiállt a legény a sütésnek, s közben azt is kipuhatolta az ördögtől, hogy merre van a királykisasszony.

–         Odafönn van bezárva a hatvanhatodik szobába, nem szökhet el onnan – nevetett az ördög.

A legény úgy intézte a dolgot, hogy két kalácsot sütött, egyet az ördögnek, egyet a lánynak, de ebbe belesütött egy álkulcsot is, hogy a lány ki tudja magát szabadítani.

Mikor elkészült, odaadta a kalácsot az ördögnek, hogy vigye fel a kalácsot a királylánynak, s az ment is vele a hatvanhatodik szobába. Hanem annak a kalácsnak olyan jó illata volt, hogy az ördög úgy döntött, megeszi maga, és majd felhozza később a másikat a lánynak. Le is ült falatozni, míg rá nem harapott az elrejtett kulcsra, s fel nem üvöltött fájdalmában, mert ahogy a kulcsra harapott, rögtön ki is tört két foga.

„Furfangos ez a legény – gondolta az ördög -, jobb lesz vele vigyázni.”

Inkább hattyúvá változtatta a lányt, és kiengedte a hatvanhatodik szoba ablakából, hogy a legény ne találhasson rá. A lány viszont kapott az alkalmon, és egyenesen hazarepült a palotába. Leszállt a királyi palota tavára a többi hattyú közé, hogy az ördög ne találhassa meg.

A legény igencsak búslakodott, hogy nem sikerült kiszabadítania a királylányt, nem volt más hátra, minthogy visszatérjen a királyhoz, és elmondja, mi történt.

Mikor megérkezett a palotába, és elment a király tava mellett, az egyik hattyú odaúszott hozzá. A legény elővett egy kalácsot a tarisznyájából, kis darabokat tört le belőle, és a vízbe dobta a madárnak. Ekkor jelent meg az ördög:

–         Mégis megtaláltad a királylányt! – mondta őrjöngve.

–         Ő a királylány? – csodálkozott a legény, majd ravaszul hozzátette: – Nem hiszem el. Be akarsz csapni. Ha tényleg ő a királylány, akkor változtasd vissza!

Az ördög csettintett egyet, és a hattyú visszaváltozott a szépséges királylánnyá, aki rögtön a legény karjaiba vetette magát.

–         Engedd el a menyasszonyomat! – mennydörögte az ördög.

Erre a legény előkapott egy kőkeményre száradt kalácsot a tarisznyájából, és úgy kupán vágta vele az ördögöt, hogy az rögtön megtért a Pokol legmélyebb bugyrába.

A király nagyon megörült a lányának, és a derék péklegénynek is, azon nyomban megtartották a fiatalok esküvőjét.

Mikor a király megtudta, hogy a királyfi milyen csúfságot követett el, többé hallani sem akart felőle.

A legény továbbra is finomabbnál finomabbakat sütött, de a finom illatok ezúttal már nem a falu, hanem a palota felől szálltak mindenfelé.

 Vége

 




TrackBack URI | Hozzászólások RSS

Szólj hozzá!

Név

E-mail

Honlap

Mondd el mit gondolsz

    2017. december
    h k s c p s v
         
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    25262728293031