A kanári királylány

Élt egyszer egy igen gazdag király. Hatalmas palotában élt a feleségével, és két leányával. Az idősebb leány, Diána bár nagyon szép volt, húga szépségével az egész birodalom lányai közül egy sem tudott vetekedni. Ő volt Bianka királykisasszony.

Mikor elérkezett a lányok huszadik születésnapja, messzi földről özönlöttek a kérők, abban a reményben, hogy nőül vehetik valamelyik királylányt. Lánykérőbe érkezett a szomszédos birodalom ifjú hercege is, Salamon.

A király nagy bált rendezett, hogy lányai kiválaszthassák jövendőbelijüket. Salamon és Bianka első pillantásra egymásba szerettek. Diána körül is legyeskedtek a kérők, de neki egyik sem kellett, Salamon tetszett neki a legjobban. Szörnyen irigy volt Biankára, amiért a jóképű királyfi őt választotta.

Közelgett Salamon és Bianka esküvője, Diána pedig ezalatt napról-napra féltékenyebb lett, de ezt mindenki előtt titkolta. Az esküvő előtti estén álruhába öltözött, és elment megkeresni az öreg boszorkányt, Hortenziát. Az egész falu ismerte Hortenzia asszonyt, féltek is tőle, mert az a hír járta, hogy mindenféle gonosz varázslásra képes.

Mikor Diána megtalálta a boszorkány erdei kunyhóját, bekopogott.

–   Ki az, ilyen kései órán?- kérdezte Hortenzia, majd ajtót nyitott.

Diána belépett a viskóba. Szegényes álruhájában nem úgy festett, mint a király lánya, sokkal inkább hasonlított egy egyszerű parasztlányra. Hortenzia megkérdezte tőle, hogy mi járatban van.

–   Minden ékszeremet neked adom, ha teljesíted, amit kérek -felelte Diána.

Részletesen elmondta, mit szeretne, és a boszorkány el is készített neki egy varázsitalt. A királylány megparancsolta Hortenziának, hogy senkinek se beszéljen a találkozásukról. Az öregasszony megígérte, bár azt nagyon furcsállotta, hogy egy ilyen szegény lány, hogy tud drága ékszerekkel fizetni.

Másnap reggel, az esküvő napján, Diána bekopogott Bianka szobájába. A királylány már fel volt öltözve hófehér menyasszonyi ruhájába. Izgatottan várta az esküvőt.

–   De jó, hogy jössz, Diána! Olyan boldog vagyok, hogy Salamon felesége leszek – lelkendezett a királylány.- Bár be kell vallanom, hogy nagyon ideges is vagyok.

–   Ez érthető. Minden lány izgatott az esküvője napján. Ezért is hoztam neked egy kis frissítőt- mondta Diána ravasz mosollyal a száján. Átnyújtotta Biankának a varázsitalt.

–   Köszönöm. Igazán kedves vagy – szólt Bianka, és felhörpintette a folyadékot.

Miután megitta, szédülni kezdett, majd néhány másodpercre sűrű, sárga füstfelhő borította be a szobát. Mikor elszállt a füst, akkor látta Diána, hogy a terve sikerült: Bianka kis kanárimadárrá változott. Mikor Bianka ráeszmélt, hogy gonosz nővére mit tett vele, már késő volt. Megpróbált elrepülni, de Diána elkapta, és bezárta egy aranykalitkába.

Az esküvőn hiába várták Biankát, nem érkezett meg. A király, a királyné és Salamon kétségbeesetten keresték a királylányt, de sehol sem találták. Eközben Diána úgy tett, mintha aggódna eltűnt testvéréért. Egyedül ő tudta, hogy a szobájában lévő aranykalitkába zárt kismadár, a húga.

Teltek a hetek, hónapok. A király egész birodalmában kihirdette, hogy ezer arany üti annak a markát, aki megtalálja Bianka királykisasszonyt.

Diána eközben folyton Salamon nyomában járt, azt akarta, hogy a királyfi végre beleszeressen, és elfelejtse Biankát. De a fiú soha rá sem nézett. Elszántan próbált Bianka nyomára bukkanni. Végső elkeseredésében kilovagolt az erdőszéli tóhoz, és csak bámulta szomorúan a víztükröt. A tóról az a legenda járta, hogy meg lehet látni benne a valóságot. De Salamon hiába nézte a vizet, semmi sem történt.

Eközben Diána dühösen rontott be a szobájába. A kalitkához lépett, és durván ráförmedt a kismadárra:

–   Az az átkozott Salamon még mindig nem felejtett el téged, csak téged szeret. De én nem nyugszom, míg Salamon nem vesz feleségül. Te pedig, Bianka, örökké kismadár maradsz, mert csak én tudom az igazságot.

Ekkor Diána mérgében megfogta a kis aranykalitkát, és a sarokba hajította. Nem vette észre, hogy kinyílt a kalitka ajtaja. Amint Diána kilépett a szobája ajtaján, Bianka kapott az alkalmon, kiröppent a kalitkából, és kiszállt az ablakon. Nagyon elkeseredett volt. Nem tudta, kihez fordulhatna segítségért. Tudta, hogy sem apja, sem anyja, de még Salamon sem ismerné fel.  A palotában sem maradhatott, mert félt, hogy Diána újra elfogja és bezárja. Csak repült és repült. Már jó messzire járt a palotától, és rettentően kimerült volt, mikor az erdő szélén megpillantott egy kis kunyhót. Leszállt az ablakába, és hangosan énekelni kezdett, hátha meghallja valaki.

Az ablak néhány pillanat múlva ki is nyílt a szép muzsikára. Hortenzia nézett ki rajta. Mikor meglátta a kis kanárit, látta, hogy milyen fáradt, és nagyon megsajnálta:

–   Te énekelsz ilyen szépen, kismadár? Szeretnél megpihenni nálam egy kicsit? Na, gyere, kicsikém, adok enni- és innivalót – mondta kedvesen, majd a tenyerébe vette Biankát, és bevitte a szobába. Letette az asztalra, aztán kis tányérba adott neki vizet és mellé szórt egy maroknyi kölest is. Miután Bianka jóllakott, elnyomta az álom. Hortenzia egy kosárba tette őt, hadd aludjon nyugodtan. Felrakta a szekrény tetejére, aztán ő is nyugovóra tért.

Éjféltájban arra ébredtek mindketten, hogy valaki erősen kopog az ajtón. Diána volt az. Bianka azonnal felismerte a hangját. Szerencsére, nővére nem vette őt észre. Bianka kihallgatta a beszélgetést.

–    Újra eljöttem hozzád, Hortenzia – mondta izgatottan Diána. – Az az átkozott Salamon, sehogy sem akar belém szeretni. Szükségem van egy jó erős szerelmi bájitalra.

Hortenzia hamar elkészítette, majd átadta a királylánynak. Diána hálásan megköszönte, majd sebesen elviharzott.

Bianka szörnyen megijedt. Tudta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, vissza kell térnie a palotába, hogy megakadályozza Diánát újabb tervében.

Másnap reggel, miután Hortenzia felébredt, és kinyitotta a kunyhó ajtaját, Bianka villámgyorsan kiröppent, és a palota felé vette az útját. Déltájban ért oda, és egyenesen Diána szobájának ablakában szállt le. Bekukkantott, de a nővérét nem látta sehol. A palota nagytermének ablaka nyitva volt, Bianka odarepült. Leszállt a párkányra. Az ebédlőasztal körül ült a családja, és ott volt Salamon is. Ebédelni készültek. Ekkor megpillantotta Bianka a nővérét, aki éppen a varázsitalt öntötte bele egy pohár borba, de ezt rajta kívül senki sem vette észre.

Diána átnyújtotta a poharat Salamonnak, aki már éppen azon volt, hogy felhörpintse a bort, mikor Bianka odaröppent hozzá, és kilökte a kezéből az italt. A bor, benne a varázsitallal kiömlött a földre. Salamon hirtelen azt sem tudta, mi történik, de Diána amint észrevette a madarat, rögtön felismerte a testvérét.

–  Na várj csak, te átkozott! – kiáltotta, és igyekezett elkapni Biankát. Salamon  hiába  kérte, hogy hagyja békén a kismadarat, Diána mindenáron el akarta kapni.

Biankának sikerült kijutnia a palotából, ám Diána szaladt utána. Olyan őrülten viselkedett a királylány, hogy Salamon jobbnak látta, ha követi őt. Megpróbálta megállítani, de Diánát a méreg hajtotta előre.

Bianka nagyon elfáradt már, de ekkor meglátta az erdőszéli tavat. Gondolta a tó fölé repül, ott biztonságban lesz, és Diána nem  fogja tudni elkapni. Így is tett. Diána és Salamon megálltak a tó partján, onnan nézték a kismadarat. És ekkor hihetetlen dolog történt: Salamon észrevette a madár tükörképét a tó vizében, de nem egy kis kanárit látott, hanem Bianka királykisasszonyt. Rögtön rájött, valóban igaz a tó legendája: megmutatja a valóságot.

–    Drága, Biankám! Végre megtaláltalak! – örvendezett a herceg.

Bianka egyenesen Salamon tenyerébe szállt. Nővére már nem bánthatta. Diána szótlanul figyelte őket, de belül majd szétvetette a düh. Csak egyvalami vigasztalta, hogy Bianka örökké kanári marad, mert nem fognak rájönni, ki varázsolta el. Nem szólt egy szót sem, hanem szép csendben otthagyta Biankát és Salamont a tó partján, ő pedig visszatért a palotába.

Nem tudhatta, hogy Bianka már rájött, hogy ki változtatta kismadárrá. Elvezette Salamont Hortenzia kunyhójáig.

–  Ez a kis kanári valójában Bianka királykisasszony, a menyasszonyom – modta Salamon a boszorkánynak. – Ő vezetett ide hozzád, talán ő úgy gondolja, hogy te tudsz rajta segíteni.  Nem tudom, hogy milyen bűbáj változtatta át, de busásan megjutalmazlak, ha sikerül visszavarázsolnod. Képes vagy rá?

–   Igen, fiam -válaszolta Hortenzia. Elővett néhány különös folyadékkal teli üvegcsét, és összekotyvasztotta a varázsitalt. Mikor elkészült, Bianka megitta a folyadékot. Néhány pillanatra ködfelhő borította el a kunyhót, de amint eltűnt, ott állt Salamon előtt a gyönyörű királylány. A királyfi karjába kapta a lányt örömében, és megcsókolta.

Bianka odalépett Hortenziához:

–   Ugye, te voltál az, aki a nővérem kérésére kanárivá változtatott?

–   Igen, királylány, én voltam, de már nagyon megbántam. Rengeteg drága ékszert adott nekem cserébe, én pedig elfogadtam, mert szegény vagyok. Most tömlöcbe záratsz?

Bianka megsajnálta:

–   Igaz, hogy te okoztad a bajt, de nem csak segítettél, hogy újra ember legyek, hanem jó voltál hozzám akkor is, mikor kismadár voltam. Ezért nem csukatlak börtönbe, de meg kell ígérned, hogy soha többé nem használod rosszra a tudásod!

–   Megígérem! – mondta hálásan Hortenzia.

–   Most pedig menjünk haza! – fordult Bianka Salamonhoz. – Már alig várom, hogy viszontlássam drága szüleimet.

A palotában kitörő örömmel fogadták Biankát, a király és a királyné sírva ölelték magukhoz megkerült lányukat. Miután értesültek Diána gonosz tervéről, nagyon megdöbbentek. A király azonnal ki is tiltotta gonosz leányát a palotából. De Bianka megszánta nővérét, aki sírva könyörgött neki:

–   Kérlek, bocsáss meg, Bianka. Nagyon féltékeny voltam rád, mert szerettem volna Salamon felesége lenni, de már rájöttem, hogy csak téged szeret. Többé nem állok közétek.

A királylány megbocsátott nővérének.

Hamarosan megtartották Bianka és Salamon esküvőjét. A menyegzői bálon Diána megismerkedett egy távoli birodalomból jött királyfival, akivel később összeházasodott. Bianka és Salamon pedig azóta is boldogan élnek.

Vége

Közzétéve ekkor: 2011.06.21. @ 15:34 A kanári királylány bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva