A húsleves

2011. június. 21.

Volt egyszer hajdanában egy kis falucska. Ez a falu egy gyönyörű völgyben terült el. Szorgos – dolgos vidám emberek lakták. A település arról volt nevezetes, hogy minden évben, a nyár derekán megrendezték a szakácsnők versenyét. Mindegyik háziasszony benevezhetett a versenyre, ahol nagy evés-ivás, mulatozás volt. Már évek óta ugyanaz a gazdasszony volt a nyertes: Margit. Nagyon ügyes háziasszony volt, senki sem tudott olyan ínycsiklandóan sütni-főzni, mint ő. De a szomszédasszony, Lujza, szörnyen irigy volt Margit sikereire, és elhatározta: megakadályozza, hogy megint Margit nyerje a főzőversenyt.

Elérkezett a július, és eljött a verseny napja. A gazdasszonyok már kora reggel felkeltek, hogy nekilássanak az ételeknek, amiket a versenyre szánnak.

Lujza már hajnalban kiment az erdőbe, és szedett egy kosár mérges szömörcét. Mikor hazaért, a szömörcét a mozsárba rakta, és az egészet összezúzta.

Déltájban a háziasszonyok mind elkészültek a jobbnál-jobb ételekkel, a vásártéren a hatalmas fazekakból finom illatok szállingóztak.

A bíró döntötte el, hogy ki lesz a győztes. Sorra kóstolta az ételeket. Egy óvatlan pillanatban Lujza beletette a szömörcét Margit levesébe.

Mikor a bíró már mindent megkóstolt, kihirdette az eredményt:

–   Nos, ebben az évben is rengeteg finomságot készítettetek, asszonyok, de én olyan pompás húslevest, mint amilyet Margit főzött, még sosem ettem. Így ismét Margitnak ítélem az első díjat. Most pedig, gyertek, emberek, mert azt a levest nektek is meg kell kóstolnotok.

Az egész falu úgy teleette magát a levessel, hogy a többi ételből már egy falatot sem bírtak enni. El is szundítottak ott helyben a vásártéren. De mikor néhány óra múlva felébredtek, azt látták, hogy mindenki arcán csúf kiütések éktelenkednek.

–   Te jó ég! Hogy nézünk ki? – kiáltott fel az egyik asszony.

–   Ez csak a leves lehetett. Ki gondolta, hogy Margit ilyen gonosz tréfát eszel ki. Ezt ő tette velünk! – rikácsolt egy másik.

Az emberek felháborodottan kiáltoztak, és Margitot okolták, aki sírva szaladt hazáig. Nem értette, mi okozhatta azokat a rút kiütéseket, de abban biztos volt, hogy nem az ő levese a bűnös.

Reggel kiment az udvarába megetetni a háziállatokat. Egyszer csak odatotyogott hozzá az egyik kiskacsa:

–   Tudom, mi nyomja a szívedet, mert én láttam, mi történt.

–   Igazán? Akkor hát, mondd gyorsan, kiskacsám! – kérlelte Margit izgatottan.

–   Előbb ígérd meg, hogy soha többé nem vágsz le egyetlen kacsát sem!

–   Jó-jó, megígérem, csak mondd már!

–   A szomszédasszony, Lujza, mérges szömörcét tett a húslevesbe, attól csúfult meg az egész falu.

Margit irtó haragra gerjedt. Nem gyanakodott, mert Lujza arcát is kiütések borították. Fogott egy vödör vizet, és bekopogott Lujza házának ajtaján. A szomszédasszony arcán lévő pöttyök bizony nem a szömörcétől voltak, ő csak egy kis festéket kent az arcára. Amint ajtót nyitott, Margit ráöntötte a vizet, ami azon nyomban lemosta a festéket az arcáról. Férjeura épp ekkor érkezett. Margit mindent elmesélt neki. Mikor az megtudta, mi történt, fogta a botját, és úgy elverte az asszonyt, hogy az rögtön világgá futott.

Néhány nap múltán mindenkinek az arcáról eltűntek a piros pettyek, és az egész falu bocsánatot kért Margittól.

–   Meg kell ünnepelnünk, hogy kiderült az igazság! – javasolta a bíró.- Nem készítenél a falunak egy kis kacsasültet? – kérdezte Margitot.

–   Tőlem az életben nem csikarnak ki egyetlen kacsasültet sem – nevetett Margit, és rákacsintott a kiskacsára –, de bármi mást szívesen készítek.

Margit azon a napon sokat sütött-főzött. Az egész falu jóllakott, aztán nagy dáridót csaptak. Azóta is minden évben Margit nyeri meg a szakácsnők versenyét.

Vége

    2017. december
    h k s c p s v
         
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    25262728293031