A fekete macska

2011. június. 21.

Élt egyszer egy szegény ember, meg a lánya. Nem volt más vagyonuk a kis házikójukon kívül, csak egy tehenük és egy kakasuk. A tehénke már nagyon öreg volt, alig akart tejet adni.

Egy nap így szólt a szegény ember a lányához:

–   Remek tervet eszeltem ki. Menj el, lányom, a piacra, add el ezt a köcsög tejet, a pénzen pedig, amit érte feketemacska, végy egy tyúkot a kakasunk mellé. Az majd tojik nevünk tojásokat, felneveljük a kiscsibéket, és a sok tyúk annyi tojást fog tojni, hogy meglátod csuda jól fogunk élni.

Fogta a lány a tejesköcsögöt, elindult vele a piacra. Hát, ahogy az országúton ballagott, egyszercsak lódobogás ütötte meg a fülét. Hátrafordult, s látja, hogy egy ifjú vágtázik feléje sebesen, ám a legény úgy sietett, hogy észre sem vette a lányt az országúton, csak az utolsó pillanatban. Alig tudta megfékezni a lovát, nehogy keresztülgázoljon a lányon.

Csakhogy a lány úgy megrémült, hogy ijedtében kiejtette a kezéből a tejesköcsögöt, ami ezer darabra tört, a tejet meg mind felitta a föld. Keserves zokogásban tört ki, ám az ifjút cseppet sem hatotta meg, és dühösen förmedt rá:

–   Mit keres egy lány egyedül az országút közepén? Miattad majdnem leestem a lóról! Nyakamat törhettem volna!

A lány szipogva válaszolt:

–   A piacra igyekeztem, hogy eladjam a tejet, de maga miatt elejtettem, és mind kifolyt. Mit mondok majd szegény apámnak?

A fiú kissé megsajnálta a lányt:

–   Na, ne sírj már! Örülj, hogy egyikünknek sem esett baja. Majd én kifizetem neked a tej árát. Mennyit kérsz érte?

–   Egy garast – felelte a lány.

Az ifjú megvakarta a fejét:

–   Hát, azt éppenséggel nem tudok neked adni. Tudod, én a király fia vagyok, csak arannyal tudok neked fizetni, de talán nem bánod.

Elővett a köpenyéből egy aranyat, átnyújtotta a lánynak, aki hálásan megköszönte, majd az ifjú elvágtatott.

„Nahát, milyen szerencse ért – gondolta a lány -, ebből nem egy, hanem legalább tíz tyúkot vehetek, és ami még marad belőle, azt odaadom édesapámnak.”

Sietett is boldogan a piacra. Jó alaposan körülnézett, megkereste azt az árust, aki a legszebb tyúkokat árulja. De szegény nem tudta, hogy éppen egy napja a királyi kincstárból elloptak egy zsák aranyat, és a király katonái mindent felforgattak a rablók után. A piacon is ott voltak, és mikor észrevették, hogy a lány arannyal akar fizetni a tyúkokért, rögtön elfogták. A lány hiába szabadkozott, hogy a király fiától kapta, azok nem hittek neki, elvették tőle az aranyat, és vitték egyenest a tömlöcbe. A lány könyörgött az őröknek, hogy szóljanak a királyfinak, és az majd igazolja őt.

–   Ha akarnánk, akkor sem szólhatnánk neki – felelték az őrök -, mert nem sokkal ezelőtt elhajózott, és csak egy hónap múlva tér haza. Te pedig, ha nem akarod bitófán végezni, jobb lesz, ha elárulod a bűntársaid nevét, és hogy hol rejtegetitek a zsák aranyat.

Szegény lány azt sem tudta, mitévő legyen. Gondolta, nem tehet mást, minthogy megvárja a királyfi visszatértét.

Eközben odahaza az apja is megtudta, mi történt a lányával, mert a piacról jövő falusiak elpletykálták neki. Búslakodott is erősen, meg a füstbe ment terve miatt is.

A lány másnap arra ébredt a börtönben, hogy egy öregasszony kuporog mellette a zárkájában. Nagyon meglepődött, mert mikor bezárták, még egyedül volt, és azóta sem hoztak senkit az őrök. Ahogy jobban szemügyre vette az asszonyt, olyan ismerősnek tűnt az arca. Kíváncsian megszólította:

–   Maga kicsoda, nénike, és hogy került ide?

A néni rámosolygott:

–   Nem ismersz meg? Én te vagyok. A szellemvilágból jöttem vissza, hogy figyelmeztesselek. A királyfi sosem tér vissza a hajóútról, mert oda fog veszni a tengeren egy hajótörésben, ezért hát, sosem fogja igazolni, hogy tőle kaptad az aranyat. Itt fogsz megöregedni, és meghalni ebben a sötét cellában. De most még nem késő, hogy változtass a sorsodon. Ha nem akarod így végezni, akkor mondd el az őrnek, hogy a királyfi halálos veszélyben van, és akkor megmentheted magadat is.

Mikor a néni a mondat végére ért, el is tűnt. A lány szörnyen megrémült balsorsa hallatán. Hamar elmondta az őrnek, hogy milyen nagy veszedelemben van a királyfi. Az őr szólt a királynak, aki rögtön katonákat küldött a fia után. Azok hajóra szálltak, és éppen időben érkeztek, hogy kihúzzák a királyfit a tengerből.

A jó hír előbb érkezett a palotába, mint a királyfi, ezért hálából a fia megmentéséért, a király kegyelemben részesítette a lányt, akit rögtön haza is engedtek.

Ám az őrnek roppant gyanús volt, hogy a lány honnan tudhatta előre, hogy a királyfi bajba kerül a tengeren. Azt gondolta boszorkány, és biztos volt benne, hogy ő rabolta el a zsák aranyat. Követte őt hazáig. Gondolta kilesi, hogy hová rejtette el az aranyat, és ha megtalálja, bebizonyíthatja, hogy a lány volt a tolvaj. A ház melletti bokor mögé bújt el, s várta, mikor jön elő a „boszorkány”.

A lány éppen a konyhában tett-vett, mikor ismét megjelent tulajdon mása a szellemvilágból, de most nem volt öregasszony. Éppen olyan volt, mint most ő. Így szólt a lányhoz:

–   Azért jöttem, hogy elmondjam, a cellád őre odakinn bujkál, és arra vár, hogy kilépj a házból. Idáig követett téged, mert azt hiszi, te loptad el a zsák aranyat, és valahol itt rejtegeted. El fog kapni téged, és majd megkérdezi, hová tetted az aranyat, és mivel nem fogsz válaszolni, agyoncsap egy bottal. Ez történt velem. Ezért vagyok olyan fiatal most, mint te. De könnyen elkerülheted ezt a végzetet.

A szellemlány átnyújtott a lánynak egy láncot, majd így szólt:

–   Akaszd ezt a nyakadba, és a segítségével fekete macskává fogsz változni. A gondolatod segítségével bármikor visszaváltozhatsz, csak arra ügyelj, hogy a lánc mindig a nyakadban legyen. Ha elveszítenéd, miközben macska vagy, akkor nem tudsz majd emberi alakot ölteni.

A lány megköszönte a figyelmeztetést, majd a szellemvilági alakja el is tűnt. Nyakába akasztotta a láncot, és a következő pillanatban valóban fekete macskává változott. Kiosont az ajtón át, és hamar fel is fedezte a bokor mögött megbújó őrt, aki előtt így, macska alakban biztonsággal mutatkozhatott. Visszament a házba, ahol az apja már kereste:

–   Hol vagy, lányom?

Ekkor a lány gondolat segítségével visszaváltozott. Az apjának elkerekedett a szeme a meglepetéstől:

–   Hát, ezt meg hogy az ördögbe csináltad, édes lányom?

A lány részletesen beszámolt apjának a túlvilági szellemönmagáról, és az őrről is, aki nem hagy nyugtot neki.

Az apja sóhajtott egyet:

–   Jaj, lányom. Fel kéne keresned a királyfit, hogy adja vissza neked azt az aranyat, amit a katonák elvettek tőled, hiszen azt tőle kaptad, jogosan illet meg minket. Már akkor vissza kellett volna adniuk, mikor hazaengedtek.

–   Örülhetünk, apám, hogy kegyelmet kaptam. A palotában senki nem győződött meg arról, hogy ártatlan vagyok. Veszélyes lenne oda visszatérnem.

–   Épp ellenkezőleg – mondta az apja. – A királyfit már hazahozták, ő majd elmondja mindenkinek, hogy tőle kaptad az aranyat. Ha nem kéred vissza, nem marad semmink. Az lesz a legjobb, ha macska képében mész el a palotába, akkor az az őr nem fog bántani téged.

A lány beleegyezett. Kisurrant az ajtón fekete macska alakjában, és visszatért palotába.

Eközben az őr már órák óta várta a házuk előtt, hogy megjelenjen végre, aztán megunta a várakozást, és dühödten bekopogott a viskó ajtaján. A lány apja ajtót nyitott, mire az őr félrelökte, és beviharzott a házba. Körülnézett, de a lányt nem találta sehol.

–   Hol van a lányod? Idáig követtem, láttam, mikor bejött a házba, és azóta nem ment el ez bizonyos, mert odakint figyeltem. Ebből is látszik, hogy tényleg egy boszorkány, mert egyszerűen eltűnt a házból. Hová ment? – kérdezte mérgesen.

Az öregember nem akart válaszolni, de az őr olyan vészjóslóan meredt rá, hogy jobbnak látta, ha elmondja, hogy a lánya egyenest a palotába ment.

Ezalatt a lány fekete macska képében zavartalanul kószált a palota folyosóin a királyfi szobáját keresve, míg végül rálelt. Az ajtó előtt nyávogott, és mikor a királyfi meghallotta a hangját, rögtön ajtót nyitott. Ránézett a macskára, majd így szólt:

–   Te meg hogy keveredtél ide, kiscicám? Biztosan éhes vagy. Gyere velem a konyhára, ott majd kapsz egy kis harapnivalót.

Az ifjú a konyha felé akarta csalogatni a cicát, de az nem követte őt, hanem bement a királyfi szobájába. Az ifjú követte őt.

–   Látom, tetszik neked a szobám. Nyugodtan itt maradhatsz, majd én lemegyek a konyhára, és hozok neked valami finomságot. Várj meg itt, mindjárt visszajövök.

A királyfi már fordult is volna ki az ajtón, mikor a háta mögül így szólt egy hang:

–   Miattam ne fáradjon! Nem ennivalóért jöttem.

Mikor az ifjú megfordult, hogy megnézze, ki szólt hozzá, a macskának hűlt helye volt, ott állt a lány életnagyságban.

–   Még ilyet! – csodálkozott a királyfi. – Csak nem te voltál a macska?

–   De igen. Nagyon fontos ügyben jöttem, csak ön segíthet rajtam. Ugye, megismer engem?

–   Te vagy az a lány, akivel az országúton találkoztam, és miattam elejtetted a tejesköcsögöt. Nem gondoltam volna, hogy boszorkány vagy.

–   Én nem vagyok boszorkány! – kiáltotta a lány, majd a nyakán függő láncra mutatott. – Ezt a láncot egy kedves barátomtól kaptam, ez segít nekem átváltozni fekete macskává.

–   És ugyan mért kellett macska alakjában, titokban besurrannod a palotába, hogy engem megkeress?

A lány mindent elmesélt arról, ami vele történt, attól a pillanattól kezdve, amikor is a katonák elfogták az arany miatt a piacon. És beszélt az őrről is, aki nem hagy nyugtot neki az ellopott zsák arany miatt.

–   Kérem – szólt kérlelő hangon a lány -, mondja el a királynak is, hogy ön adta nekem azt az aranyat, és hogy nem vagyok tolvaj. És hálás lennék, ha visszakapnám, mert a katonák elvették tőlem, és más vagyonunk nem maradt apámmal. Nagy szükségünk  lenne arra a pénzre.

A királyfi szörnyen csodálkozott a hallottakon.

–   Nagyon sajnálom, ami veled történt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bajba kerülsz az arany miatt. Most azonnal beszélek az apámmal. De előbb szeretném megköszönni, hogy megmentetted az életemet. Nem tudtam, hogy neked köszönhetem a megmenekülésemet. Apámnak meg kellett volna jutalmaznia téged, de sebaj, majd most pótoljuk, ami elmaradt. Annál az egy aranynál sokkal többet érdemelsz. Nem leszek hálátlan. Most pedig, menjünk a királyhoz!

Mikor beléptek a királyhoz a trónterembe, a lány nagy megdöbbenésére ott találták az őrt, amint a királlyal beszél.

–   Ő az, felség! – kiáltotta az őr, miközben a lányra mutatott.

Erre a király intett a katonáknak, hogy fogják el a lányt, ám a királyfi ezt nem engedte:

–   Mi ütött beléd, apám? Te magad kegyelmeztél meg neki.

–   Fiam, ne védelmezz egy tolvajt! – harsogott a király.- Az őrünk bizonyosan tudja, hogy ez egy boszorkány, veszélyes lenne útjára engedni. Lám most is visszatért a palotába. Ki tudja, hogy ezúttal milyen szándékkal jött. Egy zsák aranyat mindenesetre már ellopott.

–   Csakhogy én igazolom, hogy az aranyat, amit nála találtak, én adtam neki! – szólt a királyfi.

A király nagyon meglepődött:

–   Valóban?

Ám mielőtt folytatni tudta volna, az őr közbevágott:

–   Ne hallgasson a fiára, felség! Biztosan megbűvölte a boszorkány. A hatása alá került. Higgye el, hogy ez a lány boszorkány. Máskülönben honnan tudta volna előre, hogy a királyfi hajótörést fog szenvedni? És hogyan tudott a házukból észrevétlenül kiosonni?

A királyt meggyőzte ez a beszéd. A királyfi hiába tiltakozott, a lányt ismét tömlöcbe vetették.

Éjszaka a királyfi titokban kiszabadította a lányt a zárkából.

–   Sajnálom, hogy nem tudok többet segíteni. Én nem hiszem, hogy tényleg boszorkány vagy. Menj haza, nem engedem, hogy itt légy bezárva.

–   Nem mehetek haza! – mondta sírva a lány. – Az az őr nem hagy békén, míg meg nem találja a zsák aranyat. Képes lenne megölni.

–   Akkor itt maradsz velem a palotában.

–   Ez még bolondabb ötlet, mint az, hogy menjek haza. Rögtön visszakerülnék a tömlöcbe.

–   Igen, rögtön – mosolygott a királyfi -, ha lány alakjában maradnál itt. Ezért kell ismét macskává válnod. Ne félj, csak addig, míg elő nem kerülnek az igazi tolvajok.

Attól a naptól a királyfi és a fekete macska elválaszthatatlanok voltak. A lány így titokban nyugodtan élhetett a palotában. Senki nem értette, hová tűnt tömlöcből, az őr mindenütt kereste, de sehol sem találta. Ez persze újra megerősítette abban a hitében, hogy a lány valóban boszorkány.

A lány már hetek óta bujkált macskaként a palotában. Néha a királyfi előtt titokban visszaváltozott, s ilyenkor hosszasan beszélgettek.

Ám egyszer, egy óvatlan pillanatban az őr meglátta őket együtt. Kihallgatta őket amint a láncról beszéltek, hogy mennyire kell rá a lánynak vigyázni, mert nélküle örökre macska maradna. Azt is látta, ahogyan a lány visszaváltozik macskává.

„Milyen ostoba voltam – gondolta magában -, ez a boszorkány végig itt bujkált az orrom előtt. Na, de most elkapom.”

Másnap, mikor a királyfi egyedül hagyta a macskát a szobájában, az őr beosont, megragadta, és hirtelen lekapta a láncot a nyakáról.

–   Na, most megkapod a büntetésedet. Örökre macska maradsz! – nevetett az őr.

Aztán meghallotta, amint a királyfi közeleg, magára akasztotta a láncot, és ő is fekete macskává változott.  Mikor a királyfi belépett a szobába, és meglátta a két macskát, nagyon elcsodálkozott:

–   Hát, már ketten vagytok?

Minthogy a lány nyakában már nem volt ott a lánc, a királyfi az őrre hitte azt, hogy ő az igazi, ezért a lányt kitessékelte a palotából. A macskalány nem tudott mást tenni, hazament apjához.

Az apja azonnal felismerte benne a lányát, de nagyon el volt keseredve, amiért az elhagyta a láncot, és nem tud visszaváltozni. Ráadásul az arany nélkül tért haza.

Az őr eközben a palotában nagyon mulatságosnak találta, hogy anélkül juthat be mindenhová, hogy felismernék őt. Egy nap a király szobájában settenkedett, és meglátott egy arannyal teli bugyellárist az asztalon. „Milyen könnyen ellophatnám ezt az aranyat. Senki nem jönne rá, hogy én voltam, ráadásul az a pénz, jól jönne otthon nekem is.” Mire a gondolat végére ért, felugrott az asztalra, szájába vette a bugyellárist, és már indult is vele haza. Azaz indult volna, de a király katonái megállították a palota folyosóján, megfogták, és az arannyal együtt vitték a királyhoz. A király éppen a fiával ebédelt.

–   Nézze, felség, milyen tolvajt fogtunk! Ez a fekete macska éppen felséged szobájából jött ki egy arany bugyellárissal a szájában.

A királyfi elámult a csodálkozástól. Azt hitte, hogy a lány mégiscsak egy tolvaj boszorkány:

–   Ez a hála, amiért segítettem neked? Sosem, hittem el, hogy te loptad el az aranyat, de be kell látnom, hogy atyámnak igaza volt. Nagy csalódást okoztál nekem.

–   Kihez beszélsz, fiam? Ugye nem a macskához, mert akkor azt kell hinnem, hogy megbolondultál.

–   Nem macska ez, apám. Ez az a lány, akit tömlöcbe vetettél, én pedig balga módon kiszabadítottam.

Aztán a macska felé fordult:

–   Rajta, változz csak vissza, most már úgyis lelepleződtél!

Az őrnek azonban esze ágában sem volt visszaváltozni. „Amíg macska vagyok, azt hiszik a lány a tettes. Nem vagyok bolond, hogy visszaváltozzak” – gondolta magában.

A királyfi szomorúan lehajtotta a fejét:

–   Tehát nincs merszed visszaváltozni, és a szemembe nézni? Így is jó! Vigyétek, és zárjátok egy ketrecbe! – parancsolta a katonáknak. – Én pedig elmegyek a lány apjához, mert ő is biztosan a lány cinkosa volt. A házukban talán megtalálom az ellopott zsák aranyat is.

Mikor a királyfi megérkezett a kis viskóhoz, ott találta a lány apját, aki éppen a fekete macskát etette. A királyfi nagyon meglepődött:

–   Ez a maga macskája? – kérdezte.

–   Ő a lányom – felelte az ember.

–   Az nem lehet – értetlenkedett a királyfi. – Nincs rajta a nyaklánc.

–   Igen, sajnos elveszthette valahol, de ő akkor is a lányom.

Ebben a pillanatban megjelent a lány túlvilági mása. Most ismét idős volt, de pompás, díszes ruhát viselt. Így szólt a királyfihoz:

–   Az apám igazat mond. Ez a macska valóban a lánya. Én segítettem neki átváltozni, és tőlem tudta meg azt is, hogy te hajótörést fogsz szenvedni a tengeren. Nem boszorkány ő, csak egy egyszerű lány, akinek nem volt eddig túl sok szerencséje az életben, kivéve az, hogy megismert téged.

–   Te honnan ismersz engem? – kérdezte a királyfi.

–    Neked köszönhetem, hogy ilyen szép ruhát viselek – mosolygott az asszony, aztán eltűnt.

A királyfi elgondolkodott:

–   Ha ez a macska tényleg a te lányod, akkor, ki az, akit bezártunk?

A királyfi felültette a fekete macskát a lovára, és együtt vágtattak vissza a palotába. A királyfi azonnal a tömlöcbe sietett, és rákiáltott a macskára:

–   Tudom, hogy nem a lány vagy! Mutasd magad! Változz vissza!

Az őr tudta, hogy lelepleződött, nem volt más választása: emberi alakot öltött.

–   Szóval te vagy a tolvaj – szólt a királyfi. – Mondd meg, hová rejtetted el azt a zsák aranyat, amit korábban loptál.

–   Azt nem én loptam el! – esküdözött az őr, de a királyfi nem hitt neki.

–   Itt maradsz életed végéig a tömlöcben! Most pedig add vissza a láncot, amit elloptál a lánytól.

Az őr átnyújtotta a láncot, a királyfi meg rögtön a macska nyakába akasztotta. A következő pillanatban már ott is állt a lány teljes életnagyságban.

–   Ennek az átkozott őrnek majdnem sikerült megtévesztenie. Kérlek, bocsáss meg – mondta a királyfi.

A királyfi apja ekkor érkezett.

–   Most hallottam, mi történt – fordult a lányhoz.- Nekem is bocsánatot kell kérnem. Még meg sem háláltam igazán, hogy megmentetted a fiam életét. Szeretném, ha elfogadnál egy zsák aranyat. Ígérem, senki nem fog miatta tolvajnak nevezni!

–   Apám nagyon boldog lesz. Köszönöm, felség! – hálálkodott a lány.

–   Én nem akarok neked adni egy zsák aranyat – vágott közbe a királyfi.- Úgyis a tiéd lesz mind, ha feleségül jössz hozzám!

A lány boldogan igent mondott. A lakodalom után pedig az édesapja is beköltözött a palotába.

Másnap egy síró asszony érkezett, és a királyhoz kért bebocsátást. Az őr felesége volt, és bevallotta, hogy egy nap, mikor ebédet hozott az urának, hazafelé az üres fazékba dugott egy zsák aranyat, és hazavitte.

Még a férjének sem mondta el, jól elrejtette odahaza.

Az asszonyt bezárták a férje mellé a tömlöcbe. Mikor az ura megtudta, mit csinált, jól elverte.

Egy éve ültek már a tömlöcben, mikor a királyfi felesége kegyelmet kért nekik. Már nem haragudott rájuk, és elvégre is a lopott aranynak köszönhette, hogy megismerkedett a királyfival.

Vége

    2017. december
    h k s c p s v
         
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    25262728293031