Személyiségfejlődés

Erik Erikson dán származású pszichoanalitikus az ember személyiségfejlődésének nyolc szakaszát különíti el, melyek hierarchikus rendben következnek egymás után. Anélkül, hogy a szülőknek mély pszichológiai tanulmányokat kellene folytatni, bizonyos dolgokat jó tudni gyermekük fejlődő lelki világáról. Ha ezeket szem előtt tartjuk, és támogatjuk életének különböző fejlődési szakaszait, már biztosan nem tévedhetünk nagyot a gyermeknevelés során.

Első szakasz: a születéstől egyéves korig

Ebben a szakaszban kell, hogy a csecsemőben kialakuljon a bizalom érzése. Ez akkor fog megtörténni, ha a gyermeket szeretetteljes légkör veszi körül, szülei kedvesen és szeretettel fordulnak felé, és minden igényét kielégítik. Így a gyermek biztonságban fogja magát érezni a környezetében, és azt is megtanulja, hogy bízhat a szüleiben. Ellenkező esetben, ha nem kap szeretetet és kellő gondoskodást, akkor félni fog, és a bizalom sem alakul ki benne.

Második szakasz: egyéves kortól hároméves korig

Az a gyermek, amelyik megtanulta, hogy bízhat a szüleiben, akik vigyáznak rá, és biztonságos környezetben él, elkezd egyre inkább önállóan cselekedni. A szülőknek engedni kell, hogy a gyermek mindent megtegyen, amire képes, természetesen szülői felügyelet mellett. Sose erőltessünk rá olyan dolgot, amelyet még nem tud megcsinálni, mert akkor ügyetlennek fogja magát érezni, és kételkedni fog saját képességeiben és önmagában.

Harmadik szakasz: hároméves kortól hatéves korig

Ebben a korban, a gyermek egyre inkább önállóan kíván cselekedni. Ahogy egyre jobban felfedezi maga körül a világot, a kérdések is szaporodnak benne, melyeket fel is tesz a szüleinek. A szülők akkor tudják benne erősíteni önállóságát, ha engedik, hogy mindent megismerjen maga körül, és válaszolnak a kérdéseire, természetesen az ő szintjén. Például, ha egy autóra mutatva megkérdezi, hogy ez micsoda, akkor mondjuk, hogy autó, és ne az autó márkáját. Soha ne nevessük ki a kérdései miatt, mert akkor azzal önmagát fogja butának tartani.

Negyedik szakasz: hatéves kortól tizenkét éves korig

A gyerekek az óvodából egy magasabb fokú intézménybe lépnek, az iskolába. A kisgyerekek ennek általában örülnek, mert ebben a korban még ég bennük a tudásvágy (ami magasabb osztályokban legtöbbjüknél már általában alábbhagy). Nagyon fontos ebben az életszakaszban, hogy a teljesítményét elismerjék, sok dicséretet kapjon, mert ez további teljesítményre fogja ösztönözni. Fennáll annak is a veszélye, hogy nem ér el olyan sikereket, mint például az osztálytársai, és ezt kudarcként éli meg. A szülőknek meg kell nyugtatnia, hogy elégedettek a teljesítményével, és segíteni, támogatni gyermeküket, különben kisebbrendűnek fogja magát érezni kortársaival szemben.

Ötödik szakasz: tizenkét éves kortól tizennyolc éves korig

Ez egy nagyon hosszú időszak, melynek során a gyermek több lelki változáson is keresztülmegy, mégis a leginkább egy szóval lehet jellemezni ezt az időszakot: a bizonytalansággal. A serdülőkorba lépve a gyermek egy sor új dologgal találja magát szembe: hormonális változásokkal, a nemi éréssel, egy magasabb fokú gondolkodással, szerepbizonytalansággal. Elkezd a szülőtől függetlenedni, egyre önállóbbá válik, és egyre többet gondol arra, hogy mivel szeretne majd felnőttként foglalkozni, és ki ő valójában. Ezen az úton alakul ki az „én identitás”. Mivel ez az életszakasz bonyolult és összetett, részletesebben az ’Életkori sajátosságoknál’ lesz szó róla.

A 18. életév betöltésével a gyermek felnőttkorba lép, a gyermeknevelés időszaka gyakorlatilag itt lezárul. Ettől kezdve a fiatal felnőtt feladata, hogy megtegye az élet következő lépéseit, optimális esetben szülői támogatással

A teljesség kedvéért lássuk, mely életszakaszok következnek 18 éves kor után:

Hatodik szakasz: fiatal felnőttkor

A személyiségfejlődés e szakaszában jön el az ideje annak, hogy a fiatalok tartós érzelmi kapcsolatot alakítsanak ki jövendő párjukkal. Az egyénnek egy kapcsolatban kompromisszumokat kell kötni, részben fel kell adnia személyiségének egy részét, legalábbis azt, mely fél odaadó lenni. Aki fél attól, hogy egy kapcsolatban elveszti saját személyiségét, az végül magányossá válik, és ha ebben az életkorban nem képes intim kapcsolat kialakítására, akkor az a kor előrehaladtával csak még nehezebb lesz. Sok szülő azt gondolja, hogy a lányának-fiának még nincs szüksége párkapcsolatra, ráér még arra. Szociális szempontból lehet, hogy igaza van, de a személyiségfejlődésnek vannak olyan szakaszai, melyek nem ugorhatók át, és nem következhetnek be későbbi életszakaszban. Akkor kell kapcsolatot létesíteni, megtanulni, hogyan működik, mikor a személyisége még nyitott erre, máskülönben elszigetelődik, és egyedül marad.

Hetedik szakasz: felnőttkor

Az egyénben egyre erősödik a gyermek iránti vágy, hogy családot alapítson, és felneveljen egy új generációt. A gyermek az üresség érzését is betölti, és ha nem születnek utódok, az üresség érzése tartóssá válhat.

Nyolcadik szakasz: időskor

Életünk a születéssel kezdődik, és a halállal zárul. Mindkettő hozzátartozik létezésünkhöz, mégis míg előbbi boldogsággal, a jövőbeli kiteljesedéssel és lehetőségek tárházával társul, utóbbi szomorúságot és egy korszak végleges lezárását jelenti. Ha eddigi életszakaszaink betöltötték azt a feladatot, melyre hivatottak voltak, akkor az egyén, aki belépett az időskorba személyiségének legstabilabb szakaszát élheti meg. Látja maga előtt az életét, jó érzéssel és méltósággal tölti el, hogy látja a gyermekeit, unokáit, hogy családját ő alapította, és tudja, hogy mit hagy örökül rájuk. Aki ezt a páratlan életutat látja maga előtt, az nem retteg az elmúlástól.

Közzétéve ekkor: 2011.12.11. @ 18:14 Szólj hozzá

TrackBack URI a bejegyzéshez: http://mesesarok.blogolj.net/mesek/gyermekneveles/szemelyisegfejlodes/trackback/

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Szólj hozzá