“Ismétlés a tudás anyja”

Ne szidjuk le a gyermeket, ha egy régebbi leckét nem tud felmondani. Nem biztos, hogy azért, mert elmulasztotta annak idején megtanulni. A felejtés egy teljesen természetes jelenség.

Az, hogy mennyire fontos egy tudásanyag megőrzésében az ismétlés, jól példázza egy iskolai osztály esete.

Az ’A’ tantárgyból a gyerekeket folyamatosan számon kérték, bizonyos időszakonként pedig a tanító egy-egy nagyobb tananyagrészt is átismételtetett, amit újabb feleltetés követett. A gyerekek ezt a folytonos „vizsgáztatást” kezdetben nagyon nem kedvelték, ám egyre jobban megszokták, aminek egy másik pozitív következménye is volt, mégpedig, hogy egyre magabiztosabban fejezték ki magukat szóban. Ami a tananyagot illeti, a rendszeres felidézés során olyan erősen rögzült, hogy ahogy mondani szokták, ha álmukból keltették őket, akkor is fel tudták idézni.

A ’B’ tantárgy tanítója nem volt híve sem a szóbeli, sem az írásbeli számonkérésnek. A gyerekek hamar rájöttek, hogy nem szükséges óráról-órára készülniük, hiszen csak havonta egyszer kell számot adniuk a tudásukból, azt is írásban. A dolgozat előtt kapkodva „bemagolták” a tananyagot, amire ugyan az írásbelin még nagyjából emlékeztek, ám ez a tudás hamar elszállt a fejükből.

Egy évi végi vizsga alkalmával az ’A’ tantárgyból kimagasló eredmények születtek – még a gyengébb képességű tanulóknál is -, míg a ’B’ tárgyból nem remekeltek a nebulók.

A felejtés annak köszönhető, hogy az a tudásanyag, amit időről-időre nem idézünk fel, fokozatosan elhalványul. A gyakori és rendszeres ismétléssel azonban erősen rögzül a tananyag a gyermekben, és könnyűszerrel képes lesz bármikor beszélni róla.

Ha van időnk otthon egy kis közös tanulásra a gyermekkel, biztassuk arra, hogy minél többször szóban mondja fel a tanultakat, mert ez erősen fejleszti a szóbeli kifejezőkészségét.

Közzétéve ekkor: 2012.03.31. @ 13:47 Szólj hozzá

TrackBack URI a bejegyzéshez: http://mesesarok.blogolj.net/mesek/gyermekneveles/ismetles-a-tudas-anyja/trackback/

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Szólj hozzá