Hogyan kezeljük a hisztit?

A pszichológusok első serdülőkornak is nevezik a 2-4 éves kor közötti dackorszakot. Ezen szinte mindegyik gyermek keresztülmegy, egyénileg eltérő lehet, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig tart ez az időszak. Ilyenkor a gyermek legfőbb jellemzője a hiszti, makacsság, és bizony sokszor nagyon nehéz kommunikálni velük.

Bármilyen apróság, elesés, játék megvonása sírást vált ki belőle. A dühös támadás sem ritka jelenség. Akár fél óráig is tarthat, míg a gyermek megnyugszik, de a hiszti naponta többször is megismétlődhet. Csoda, hogy a szülők a végkimerüléstől zuhannak esténként az ágyba?

Az első lépés a megoldás és a kiegyensúlyozott mindennapok felé,megismerni az okokat, ami miatt a kisgyermek így viselkedik.

Tisztában kell lenni azzal, hogy a gyermek már nem kicsi baba, és erre magától is rájön. Egyre inkább önállóan kíván cselekedni, felfedezni maga körül a világot, megismerni saját képességeit. Ez a kísérletező időszak egyfelől jó érzéssel tölti el, másrészt össze is zavarja egy kicsit. Azt hiszi, hogy az önérvényesítés legfőbb módja, ha a szülőknek ellent mond. Ez azonban a szülőnek nem tetszik, és ha ennek hangot is ad, vagy nem úgy reagál gyermeke cselekedeteire, ahogy a gyermek szeretné, akkor az máris kiváltja a dührohamot.

Érthető, miért hasonlítják a serdülőkorhoz ezt a periódust, hiszen abban a korban a fiatalok szintén önálló, saját döntéseiket kívánják megvalósítani, amibe nem tűrnek beleszólást.

A legtöbb kisgyermek a dackorszakban úgy tekint szüleire, mint akik mást nem képesek adni, minthogy határokat állítsanak fel számára.

És mivel nincsenek kellően a nyelv birtokában, ennek hiányában úgy fejezik ki magukat, ahogy tudják. Szavak helyett hisztivel, és a rugdosást, sikoltozást is előszeretettel használják.

Ebben a felfedező korban az is kiválthat belőlük frusztrációt, ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt akarták. Ezért a szülőknek nagyon oda kell figyelni arra, hogy ők se követeljenek erőn felüli dolgokat a gyermektől, mert ez odáig vezethet, hogy kételkedni fog saját képességeiben, és bátortalanná válik.

Nyugodjunk meg, hiszen ez az időszak előbb-utóbb elmúlik, de kétségtelenül könnyebb átvészelni, ha jobban értjük őket.

Apró trükkökkel kivédhetjük a dührohamokat:

– beszéljünk hozzá mindig nyugodtan, határozottan

– tereljük el a figyelmét, ha látjuk, hogy már rosszalkodni akar. Ha valamit nem akar abbahagyni, akkor ajánljunk neki valami más, érdekes dolgot cserébe.

– ha hisztizik, ne próbáljuk meg észérvekkel lecsillapítani, hagyjuk, hogy kitombolja magát. Ha nem figyelünk rá, még idegesebb lesz. Ellenben ha azonnal ugrunk, ha valami nem tetszik neki, akkor ezzel a „hatalmával” később vissza fog élni. Szóval hagyjuk, hogy kitombolja magát. Miután megnyugodott, öleljük meg, és csináljunk valamit közösen, amit ő is szeret. A hisztit pedig felejtsük el.

Bármennyire nehéz meglátni, a dackorszaknak pozitív szerepe van a gyermek életében. A felgyülemlett feszültséget kiadhatja magából. Ám ami még ennél is fontosabb, hogy ezek a megnyilvánulások egyértelmű jelei annak, hogy a gyermek jó úton halad az önmegvalósítás felé.

Közzétéve ekkor: 2011.11.13. @ 23:51 Szólj hozzá

TrackBack URI a bejegyzéshez: http://mesesarok.blogolj.net/mesek/gyermekneveles/hogyan-kezeljuk-a-hisztit/trackback/

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Szólj hozzá