A túlmozgékony gyermek

Az óvodáskorú gyermekek nagyon aktívak, szinte örökmozgók. Maguktól általában azt sem ismerik fel, ha pihenésre van szükségük.

Éppen a nagyfokú mozgékonyság miatt nehezen dönthető el, hogy egy gyermek aktivitása normálisnak vagy már kórosnak tekinthető-e.

Ennek megállapítása azért is fontos, mert a túlmozgékony gyermek képtelen lesz elvégezni iskolai feladatait, ráadásul a pedagógus sem tudja majd kezelni, irányítani, és ez súlyos magatartásbeli problémákhoz vezethet.

Az ilyen gyermek ugyanis minden ok nélkül bekiabál az órán, nem figyel a tananyagra, tanítás közben feláll, szaladgál.

A túlmozgékony gyermek ugyanolyan értelmes, mint kortársai, izgő-mozgó magatartásának elsősorban érzelmi okai vannak.

A probléma forrása a családi környezetben keresendő. Lehetséges, hogy a gyermek úgy érzi, nem kap elegendő szeretetet, figyelmet, és szülei elhanyagolják. De bizonyos családi történések is kiváltó tényezők lehetnek, például a válás, netán egy mostohaszülő érkezése. A válás megzavarja a gyermeket, mert ezután a gyermek az egyik szülőnél marad, holott mindig egységként tekintett szüleire. Ez nagyfokú bizonytalanságot szül benne.

Az otthoni veszekedések is bizalmi problémákat okoznak, a gyermek úgy érzi, hogy szülei nem jelentenek kellő támaszt és biztonságot számára.

 Előfordulhat, hogy a túlmozgás hátterében egészségügyi okok állnak. Ezek lehetnek idegrendszeri eredetű megbetegedések, érzékszervi problémák – látás-vagy hallászavar, alváshiány, vagy más betegségek, például bélférgesség.

A túlmozgékonyság megállapítása szakember feladata. Ha azt vesszük észre, hogy nincsen célja gyermekünk játékos mozgásának, ha nem tudjuk irányítani, ha mindig fészkelődik, és késztetést érez arra, hogy zörögjön valamivel, akkor ez jelzésértékű lehet számunkra, és gyermekorvoshoz kell fordulnunk.

A probléma megszüntetéséhez pszichológiai segítségre van szükségünk.

 

Közzétéve ekkor: 2011.11.13. @ 23:46 Szólj hozzá

TrackBack URI a bejegyzéshez: http://mesesarok.blogolj.net/mesek/gyermekneveles/a-tulmozgekony-gyermek/trackback/

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Szólj hozzá