A gyermek szocializációja

2011. december. 11.

A gyermek a szocializáció során sajátítja el a társadalom értékeit, szokásait, szabályait. Az eredményes szocializáció folyamatának következményeként válik belőle olyan felnőtt, aki megfelelő módon képes beilleszkedni a társadalomba, mint hasznos tagja a közösségnek. A szocializáció folyamatában a legnagyobb szerepe a családnak van, de az iskolának és a kortársaknak is nagy hatása van a gyermekre.

A család szerepe

A gyermek egy családba születik, és ezzel bekerül élete első közösségébe. Már szó volt arról, hogy a gyermek személyiségfejlődésének első szakasza, a biztonságérzetének megteremtése természetesen a szülők feladata, és az, hogy a gyermek mennyire érzi magát szeretetteljes, barátságos légkörben, nagyban befolyásolja későbbi beilleszkedését.

A családban tanul meg a gyermek beszélni, ami által egy olyan kommunikációs csatorna birtokába jut, amin keresztül nem csupán ő tudja kifejteni a mondandóját, hanem a család kultúrája is ezen keresztül áramlik felé.

 Természetesen a gyermekre hatással van, hogy a családban mennyit foglalkoznak vele, milyen szókincset gyűjt össze otthonról. Ez kihat az értelmi fejődésére. A családokban tapasztalható kulturális különbségek megmutatkoznak az iskolába kerülő gyermekeken.

Nem mindegy, hogy a gyermek legfőbb tanulási színtere, a játék, betöltötte –e azt a szerepet, amelyre hivatott.

 A családban a gyermek mindent szüleitől, testvéreitől és nagyszüleitől tanul meg, ők az első modellek az életében. Velük azonosul a játékai során, belebújik anyu vagy apu bőrébe, megtanulja tőlük, hogyan kell viselkedni az autóban vagy a közlekedési járműveken, a múzeumban, a moziban, a színházban, az orvosnál, otthon az ebédlőasztalnál vagy ha éppen vendégségben van.

Azt is megtanulja, hogyan viszonyuljon másokhoz és családtagjaihoz, és amit otthon lát és tapasztal, az bizony a felnőttkorára is hatással lesz. Például ha azt látja, hogy szülei nem egyformán bánnak vele és testvérével, az a testvérek közötti veszekedésekhez, féltékenykedéshez és rivalizáláshoz vezet. Emiatt a testvérek gyakran felnőttként sem tudnak együttműködni, és nem is segítik egymást, bármilyen probléma esetén nem fordulhatnak egymáshoz.

A gyermekre a felnőttek közötti kapcsolatok is hatással vannak. Ha azt látja, hogy szülei szeretettel és tiszteletteljesen gondoskodnak a nagyszülőkről, akkor felnőttként ők is így fognak viszonyulni idős szüleikhez. De például, ha a szülőknek nem jó a viszonya a nagyszülőkkel, akkor várhatóan az unokák sem fognak pozitívan viszonyulni a nagyszüleik felé.

A gyermek nyugodt fejlődését, biztonságérzetét a nyugodt családi légkör támogatja. Ha szülei között állandó a feszültség, sok a veszekedés, akkor az idegesség a gyermekre is átragad. Sok szülő azt gondolja, hogy a gyermek nem figyel oda a veszekedésekre, és úgysem érti miről van szó. Csakhogy ez nem így van. A gyermek folyamatosan érzékeli a jó vagy a rossz otthoni légkört, és ha körülötte hangoskodás, ingerültség, csapkodás folyik, ő is ingerült és ideges lesz, ami hátrányosan befolyásolja a fejlődését.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy gyermek mennyire vágyik a szeretetre, elsősorban édesanyja és édesapja részéről, és a szeretetteljes légkör által kialakult biztonságérzet nem csak kiskorában meghatározó, hanem az egész életére kihatással van.

Az iskola és a kortársak szerepe

 Az iskolának komoly szerepe van a család által megalapozott tudás bővítésében. Az iskolában megtanulnak olyan pozitív jellemzőket, mint a szorgalom, kitartás, szófogadás a tanárnak, precíz, pontos munkavégzés. Annak érdekében, hogy ezek a pozitív vonások megerősödjenek a gyermekben, az iskolában a jutalmazás és a dicséret módszerét alkalmazzák, ugyanakkor a negatív megnyilvánulásokat, rossza magaviseletet és a hanyagságot elmarasztalják, azaz fokozatosan leépítik.

Az iskolában a tanárok is modellé válnak, egy-egy gyermek szívesen azonosul a számára szimpatikus pedagógussal, és elfogadja az általa nyújtott értékeket és magatartást.

Az iskolában a kortársak szerepe egyáltalán nem elhanyagolható, sőt, nagyon is befolyásolják a gyermek viselkedését, értékrendjét a barátok, különösen serdülőkorban. Arról már volt szó, hogy a “haverok” milyen erősen befolyásolják a gyermek viselkedését, hozzáállását a tanuláshoz, érdeklődési körét (pepubertáskor, pubertáskor)

A kortársi csoportnak több szocializációs szerepe van: érzelmileg támogatja a gyermeket, aki úgy érzi nincs egyedül, tartozik valahová, bármikor kérhet segítséget; sok mindent megtanítanak egymásnak, sokat tanulnak egymásról, segítik egymást tanulásban, sokszor a fiatalok szívesebben és könnyebben tanulnak osztálytársaikkal, mint egy felnőttel; elsajátítják, hogyan beszéljenek a kortársakkal, fejlődik a kommunikációjuk és az együttműködési készségük; és jövőbeli kapcsolataikra is hatással vannak, például egy diákszerelem a későbbi kapcsolatokra is segít felkészülni.

 Persze, a kortársi kapcsolatrendszer hatása nem mindig ilyen pozitív, hiszen a gyermeket sok negatív hatás is érheti, negatív példamutatás például. Bár ha otthonról egy pozitív, stabil értékrendszert már magáévá tett, akkor ez nem szokott problémát jelenteni, a fiatal önmaga is el tudja dönteni mi a helyes és mi a helytelen magatartás.

De sajnos a kortársi barátságok általában csoportokra korlátozódnak, és ezekbe a csoportokba nem mindenki fér bele. Azok a tanulók, aki részesei a baráti körnek, azok a pozitív hatásokat is megtapasztalják, de akiket elutasítanak, és nem fogadnak be, azok zárkózottá válnak, magukba fordulnak, alacsonyabb szintű lesz a kapcsolatteremtő képességük, magányossá és esetleg agresszívabbá is válhatnak. Mindez befolyásolja személyiségfejlődésüket, és társadalmi beilleszkedésüket is. Ez a későbbiekben antiszociális magatartáshoz, depresszióhoz vezethet. A szülőknek jobban oda kell figyelni ilyen esetben gyermekükre, ha folyton lehangoltnak és zárkózottnak látják. Ha az iskolai osztályközösségben nem kap kellő figyelmet, legalább otthon meg kell kapnia. Pozitív hatású lehet, ha beíratjuk valamilyen szakköre vagy sportolni, ahol remélhetően egy olyan kortársi közösséggel találkozik, akik befogadják maguk közé. Ráadásul ha valami érdekes dolgot tanul, olyat, amit az iskolában nem tanítanak, például agyagozást, balettet, jógát, vagy harcművészetet, az felkelti majd az osztálytársak kíváncsiságát is, és a kirekesztett tanuló máris az osztály középpontjába kerülhet.

És akikre talán nem is gondoltunk, hogy segíthetnek a gyermekek szocializációjában, és sok-sok pozitív tulajdonsággal ruházzák fel őket, azok a háziállataink.




TrackBack URI | Hozzászólások RSS

Szólj hozzá!

Név

E-mail

Honlap

Mondd el mit gondolsz

    2017. október
    h k s c p s v
         
     1
    2345678
    9101112131415
    16171819202122
    23242526272829
    3031