A gyerekek erkölcsi fejlődése

A gyerekek erkölcsi fejlődését két fő szakaszra oszthatjuk, a tízéves kor alatti, és az ez utáni időszakra. Tízéves korig a szemükben a felnőttek szava megfellebbezhetetlenül követendő, ezután azonban a dolgok már megváltoznak…

 A kisgyerekek tíz éves kor alatt a szabályokat megváltoztathatatlannak, szentnek és sérthetetlennek tartják, hiszen azt a „nagyok” alkották, a felnőttek, akik ekkor még nagy tekintélynek örvendenek a gyerekek szemében. A szemükben a felnőttek (és a náluk idősebbek) hatalma nem kérdéses, és tisztában vannak vele, hogy a büntetést úgy kerülhetik el, ha betartják a felállított szabályokat, azaz szót fogadnak. Ha valami rosszat csinálnak, akkor annak súlyát az okozott kár nagyságával arányosnak vélik, azaz, ha Peti és Pisti is összetörtek egy-egy vázát, úgy gondolják, hogy kettejük közül az követett el nagyobb bűnt, aki a nagyobb vázát törte el.  A kortársak közötti „vitás kérdéseket” nem egymás között intézik el, hanem egy felnőtthöz fordulnak a dolgok tisztázása végett és a másik büntetésének kiszabásáért.

Annak ellenére, hogy a gyerekek a szabályokat ebben a korban megkérdőjelezhetetlennek tartják, gyakran megszegik, mert még nem értik azokat, és azt sem, hogy mi szükség van rájuk.

Ez az időszak, melyet Jean Piaget svájci pszichológus kényszererkölcs szakaszának nevezett el, tízéves korig jellemzi a gyermeket, de legtipikusabban hatéves korban nyilvánul meg.

 Tizenkét éves kor után lép át a gyermek az együttműködés erkölcsének szakaszába. A felnőttek tekintélyét a legtöbben ekkor sem kérdőjelezik meg, de a szabályokat már sokkal rugalmasabban kezelik, és úgy gondolják, hogy azoknak kölcsönös megegyezésen kell alapulnia. Kezdenek rájönni, hogy miért van szükség a szabályokra, és képesek önmaguk is felállítani azokat, például a csapatjátékoknál. Előfordul azonban, hogy már a büntetést sem akarják a felnőttekre bízni, és ők maguk akarják megbüntetni a szabályszegőket. Erre a szülőknek és a pedagógusoknak is oda kell figyelni.

Tisztában vannak azzal, hogy melyik viselkedés helyes, legfőképpen az, amely elnyeri a felnőttek tetszését. Tudják, hogy mindannyiunknak vannak jogaik, és a szabályokat azért is állítjuk, hogy ezek a jogok ne csorbuljanak. Azaz, én nem veszem el a te ceruzádat, és te sem az enyémet. Kölcsönösen tiszteletben kell tartani egymást. Az együttműködés erkölcse legtipikusabban 12 éves korban jellemző a gyermekre.

 18-20 éves kor után lépnek át a fiatalok – sajnos nem mindenki – abba a szakaszba, amikor már saját erkölcsi elveik alapján élnek, betartva a társadalom által felállított szabályokat is.

Közzétéve ekkor: 2011.12.11. @ 18:05 Szólj hozzá

TrackBack URI a bejegyzéshez: http://mesesarok.blogolj.net/mesek/gyermekneveles/a-gyerekek-erkolcsi-fejlodese/trackback/

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Szólj hozzá