A lány, akinek igazgyöngyök hullottak a hajából

Consiglieri Pedroso meséje

gyöngyhÉlt egyszer egy szegény asszony, akinek volt egy szépséges leánya, meg egy fia, aki tengerészként szolgált. Mikor az édesanya meghalt, egy fésűt hagyott örökül a lányára, és utolsó kívánságaként meghagyta, hogy leánya soha ne fésülködjék mással, csakis ezzel.

A lány úgy is tett, ahogy édesanyja meghagyta, és valahányszor megfésülte a haját, apróbb és nagyobb szemű gyöngyök hullottak a hajából. A testvére azt javasolta húgának, hogy a gyöngyöket fűzze össze, és kösse csokorba. A lány el is készített hat gyönyörű gyöngyből készült csokrot, bátyja pedig magával vitte őket következő tengeri útjára, hogy majd jó pénzért eladja őket. Az első kikötő, ahová befutott a hajója, egy olyan városban volt, ahol egy gazdag király uralkodott. A legény úgy döntött, hogy felkeresi az uralkodót, hogy felkínálja neki a gyöngyöket. Bebocsátást kért a palotába, ahol személyesen találkozhatott a királlyal.

– Ragyogóak ezek a gyöngyök, még soha nem láttam szebbeket – ámuldozott őfelsége. – Busásan megfizetlek, ha nekem adod őket, és elárulod, hogy honnan szerezted őket.

A fiú mindent elmondott édesanyja örökségéről, a fésűről, és a húgáról, akinek a hajából a meseszép gyöngyök hullnak, valahányszor megfésülködik.

A király érdeklődését azonnal felkeltette a leány, és arra kérte a fiút, hozza elé a húgát, mert ha mindez valóban igaz, akkor azon nyomban feleségül veszi, de ha hazugság, akkor örök életükre börtönbe veti őket.

Mikor a legény hazatért, boldogan mesélte húgának, hogy a király feleségül akarja venni őt. A lány szívét is nagy öröm töltötte el, magához vette a fésűt, és tüstént hajóra szállt fivérével, hogy mielőbb a királyhoz érjenek.

Csakhogy erre az útra nem egyedül indultak, elkísérte őket a szomszédasszonyuk és annak leánya is. Ugyanis amikor a bátyja hazatért, annyira boldoggá tette húgát az örömteli hírrel, hogy a lány azonnal elújságolta a szomszédasszonynak, hogy királyné lesz belőle. Az asszony meg arra kérte, hadd kísérhesse el a lányával az útra, hogy szemtanúi lehessenek, mikor az uralkodó hitvese lesz.

A testvérek belegyeztek, és így négyesben utaztak a király városa felé. Miután a hajó kifutott a tengerre, a szomszédasszony nekilátott, hogy valóra váltsa gonosz tervét. Titokban mérget itatott a leendő királynéval, minden nap egy keveset, hogy megbetegedjen tőle. A lány ágynak is esett, és fivére nagyon aggódott az egészsége miatt. Végül a szomszédasszony annyi mérget adott a lánynak, hogy az összeesett, és mindenki azt hitte, hogy meg is halt.

Testvére vigasztalhatatlan volt, de nem volt mit tenni, tengerészszokáshoz híven a húga testét a vízbe dobták.

A fiú még jobban elkeseredett azután, hogy felismerte, sorsa immáron nem fog jobbra fordulni, hiszen már nem mutathatja be húgát a királynak. A ravasz szomszédasszony erre azt tanácsolta, hogy mutassa be az ő lányát, mint édeshúgát, és akkor mindannyian jól fognak járni.

A fiú belegyezett, de tartott attól, hogy a fésű az asszony lányának hajából nem fog gyöngyöket elővarázsolni.

Ki is próbálták még a hajón, hogy lássák, mi történik, és ahogy a fiú előre sejtette, a lány hiába fésülködött meg, a hajából egyetlen szem gyöngy sem hullott ki. De az asszonyt ez sem tántorította el, megnyugtatta a fiút, hogy majd ha a lány a király színe előtt lesz, a fésű bizonyára nem hagyja cserben őket.

Miután megérkeztek, első útjuk a palotába vezetett, ahol a fiú húgaként mutatta be az asszony leányát, a király pedig arra kérte jövendőbelijét, hogy mutassa be, amint a fésű gyöngyöket varázsol elő a hajából.

A lány megfésülte a haját egyszer, kétszer, de semmi sem történt, egyetlen gyöngyszem sem hullt ki a hajából.

A király szörnyű haragra gerjedt, azonnal börtönbe záratta a fiút, a leányt és az anyját is, amiért becsapták őt.

Eközben történt, hogy a király egyik szolgálója lesétált a tengerpartra, hogy egy szép halat fogjon őfelségének vacsorára, és legnagyobb megdöbbenésére egy hatalmas bálna tetemét találta a homokban. Közelebb lépett az állathoz, és mikor bekukkantott a szájába, úgy látta, hogy valami mocorog a belsejében.

– Szabadítsanak ki innen! – szólt egy vékony hangocska odabentről.

A szolgáló óvatosan felvágta az állat gyomrát, és rátalált a tengerész húgára épen és egészségesen. Magával vitte a palotába, és elrejtette egy szobában, hogy egyelőre senki ne szerezzen tudomást arról, hogy ott van. A lány elmesélte a történetét, és azt, hogyan mentette meg őt egy bálna a biztos haláltól, miközben éppen a tenger fenekére süllyedt.

A szolgáló is elmondta, hogy a szomszédasszony lánya lépett a helyébe, miután őt halottnak hitték, és hogy most mindannyian, még a bátyja is börtönben vannak.

A lány éppen a börtönre látott abból a szobából, ahová a szolgáló elrejtette. Szomorú tekintettel nézte a rácsos ablakot, ami mögött a bátyja sínylődött.

Egy nap megpillantott egy kiskutyát az ablaka alatt, és megszólította:

– Áruld el, kiskutyám, hogy van ma a bátyám?

– Bizony rosszul, mert kihirdették, hogy három nap múlva a fejét vétetik.

A lány összerezzent ijedtében, és másnap, majd harmadnap is csak a bátyja hogyléte felől érdeklődött a kutyától.

A szolga elárulta a királynak, hogy milyen összeesküvés áldozata lett az a leány, akit feleségül akart venni, és hogy nap mint nap, csak a bátyja sorsa miatt aggódik.

A király arra kérte a szolgálót, hogy vigye el a lány ablakához, hogy maga hallgathassa meg, mit mond a kutyának. Mikor kihallgatta, rögvest maga elé kérette a leányt és a bátyját a palotába. Aztán megparancsolta a lánynak, hogy fésülje meg a haját, hogy lássa, a tengerészlegény igazat mondott-e. A lány teljesítette a király óhaját, és ahogy a varázslatos fésű a hajához ért, máris csodás gyöngyök hullottak belőle, éppen olyanok, mint amilyeneket  a legény a királynak adott.

A király megbocsátott és megkegyelmezett a fiúnak, a húgát pedig ott helyben feleségül vette. Boldogan éltek, ám a gonosz szomszédasszonyt és leányát sosem engedték szabadon, és talán még ma is a király börtönében gyötrődnek.

♥Vége♥