A hiú királynő

Consiglieri Pedroso meséje

Élt egyszer egy nagyon hiú királynő, aki folyton azt kérdezgette cselédeitől, hogy van-e nála szebb hölgy a világon. Erre mindenki azt válaszolta, hogy nincsen. A királynő a szolgáinak is feltette a kérdést, és azok is azt felelték, hogy nincsen nála szebb.

Egy napon megkérdezte a kamarását is.

– Van-e szebb arcú hölgy nálam a világon? – kérdezte a királynő.

– Tudd meg felség, – válaszolta a kamarás -, hogy leányod százszor szebb nálad.

A királynőt elöntötte a méreg, és azonnal megparancsolta szolgáinak, hogy vigyék el a lányát messzire, és ott végezzenek vele.

A hercegnővel egy távoli országba mentek, de a szolgálókat nem vitte rá a lélek, hogy kárt tegyenek benne.

– Hercegnő – mondták -, mi képtelenek lennénk bántani téged, de meg kell ígérned, hogy nem térsz haza soha többé, mert akkor a királynő rájönne, hogy nem teljesítettük a kérését. Menekülj minél messzebb, vissza se nézz!

A lány szomorúan vándorolt, és útja során egyre magányosabb és kietlenebb vidékekre jutott el, mígnem észrevett a vadonban egy kicsiny házat. Közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye. Benézett a ház melletti kunyhóba, ahol csak disznókat talált. Ezután bement a házba, ahol három szobára bukkant. Az első szobában egy öreg fenyőláda állt, a másodikban egy régi ágy ócska szalmazsákkal, a harmadik szobában pedig egy asztal, ami mellett barátságosan ropogott a tűz a kandallóban. Az asztalfiókban élelmet is talált. Mikor nekilátott falatozni, egy férfi lépett be a szobába. A lány nagyon megijedt, gyorsan elrejtőzött az asztal alá, de a férfi látta, amint elbújt, és rögtön szólította őt.

– Ne félj tőlem. Jöjj elő, és ebédeljünk együtt! – mondta kedves hangon.

A lány bátortalanul előmerészkedett, de hamar megnyugodott jószívű házigazdája láttán, és még a vacsorát is együtt költötték el.

A férfi elmondta, hogy nyugodtan ott maradhat a házában, és úgy fogja szeretni őt, akár csak a lánya lenne.

A hercegnő beleegyezett, és attól kezdve boldogan éldegéltek.

Egy nap a férfi azt mondta a lánynak, hogy sétáljon egyet a környéken, a friss levegőn.

– Ugyan, hogyan mehetnék? – kérdezte a lány. – A ruháim mind olyan viseltesek.

A férfi ekkor kinyitott egy szekrényt, ami teli volt szebbnél-szebb ruhákkal. A lány kiválasztott egyet, és abban indult el, hogy bebarangolja a vidéket.

Amint odakint sétálgatott, hirtelen észrevette, hogy egy ifjú tart felé. A lány rettentően megijedt, azonnal sarkon fordult, és futva sietett hazáig.

A férfinak nem szólt semmit, de mikor másnap is észrevette a legényt odakint, elmesélte a történteket. A lány úgy meg volt rémülve, hogy elhatározta, soha többé nem teszi ki a lábát a házból.

Az ifjú, aki sétája során észrevette a lányt, valójában egy herceg volt, aki miután megpillantotta a hercegnőt, halásosan beleszeretett. De olyannyira, hogy egészen belebetegedett. Az udvar legbölcsebb orvosai próbálták meggyógyítani, mindhiába. A herceg édesanyja egészen elkeseredett fia betegsége láttán. Kihirdette a birodalomban, hogy az a lány, akit a herceg megpillantott, rögvest jöjjön a palotába, mert a herceg feleségül kívánja venni. Ám a lány nem hagyta el otthonát, ezért erről a kérésről semmit sem tudott.

Miután senki sem jelentkezett, a herceg édesanyja elküldte egyik szolgálóját, hogy kutassa fel azt a lányt, és hozza a színe elé.

Mikor a szolga megtalálta a hercegnőt, elmondta, hogy őfelsége kéreti, és nagy jutalomban részesül, ha vele tart.

A lány megígérte, hogy másnap választ ad a kérésre.

Vacsora közben elmondta fogadott apjának, hogy mi történt, mire a férfi azt válaszolta, hogy ha az őr visszatér, mondja meg neki, hogy ő bizony nem megy a palotába, jöjjön el a herceg édesanyja, ha kíván tőle valamit.

A lány így is tett. Miután az őr továbbította az üzenetet, a herceg édesanyja rettentő haragra gerjedt, és már azon morfondírozott, mivel büntesse meg a pimasz leányt. De a herceg abban a pillanatban olyan válságos állapotba került, hogy anyja jobbnak látta, ha maga megy el a lányért haladéktalanul.

Éppen a kis ház felé tartott, mikor egy szempillantás alatt megváltozott minden. A ház átalakult palotává, a férfi, aki oltalmazta a leányt, királlyá, a disznók udvari hivatalnokokká. A lány is hercegnői díszben pompázott, mikor a herceg édesanyja elébe állt.

– Kérlek, bocsáss meg – szólt a lányhoz -, amiért hívattalak a palotámba, nem tudtam, hogy egy király leánya vagy. De a fiam azótaszeret téged, mióta először megpillantott, és ha nem láthat téged viszont, attól félek, belehal.

A hercegnő nem akarta, hogy a herceg édesanyja könyörögjön neki, ezért belegyezett, hogy elmegy vele a herceghez. Az ifjú, amint viszontlátta a lányt, megkérte a kezét, és másnap meg is tartották a lakodalmat. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

♥Vége♥

Illusztráció: Virginia Frances Sterrett